Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
495 alapkövet; igaz, hogy mi építettük meg, igaz, hogy a számla bennünket t erhel, de valóban önök kezdték meg. De nem állunk meg az autópályánál, mert legalább ekkora szerepe van a közúthálózatnak. Annak a közúthálózatnak, tisztelt ellenzéki képviselők, amelynek hossza 30 ezer kilométer Magyarországon, és amely 100 milliárdos pro blémákkal küzd. Összesen a magyar közút katasztrofális állapotainak felszámolására körülbelül 1000 milliárd forint kellene. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Nem csináltok semmit!) 1000 milliárd forint nincsen. Nézzük meg, hogyan halmozódott föl ez a pénz : úgy, tisztelt képviselők, hogy amikor önök kormányon voltak, akkor megszüntették az Útalapot, amelyből időről időre az utak felújítását, karbantartását, fejlesztését finanszírozni lehetne. (Domokos László: Ekkor gazdagodtál meg!) Önök azt a trükköt csiná lták meg, hogy egy kifejezetten az utak fejlesztésére elkülönített állami pénzalapot megszüntettek, és egészen egyszerűen adóbevételnek tekintették azt, hogy abból az önök kényekedve szerint finanszírozzanak azt, amit szerettek volna. (Közbekiáltások a Fi desz soraiból.) Ennek az eredménye az, hogy Magyarországon (Nagy zaj. - Az elnök csenget.) a közutak 75 százaléka rossz vagy katasztrofális. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselőtársaim! Lesz alkalom felszólalni! (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Csak az i gazat! Csak az igazat!) Képviselőtársaim, lesz önöknek alkalmuk vitázni és felszólalni, kérem, hagyják a miniszter urat a beszédét végigmondani. (Közbeszólások.) Folytassa, miniszter úr! DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter : Ha a versenyképess ég eszközeit, a versenyképességet alátámasztó tényezőket felsoroljuk, akkor látjuk, hogy ezek közül a legtöbb a gazdaság teljesítményéből következik. Persze, vannak olyanok - az oktatás, az infrastruktúra, a szabályozási környezet , amelyben ki tudunk eme lkedni, és versenyképességi előnyöket tudunk kovácsolni, de azért a gazdaság növekedése, azok a számok, amelyeket ismét kitettem önök elé, hogy tények között foglaljak helyet, azok a gazdaság eredményeit minősítik. (Domokos László közbeszól.) (9.30) Tehát látni kell, hogy hamis megoldás a mesterséges, állami gazdasággerjesztés álma. Nem királyságban, hanem köztársaságban működünk, ahol kevés a voluntarista akarat, ösztönzők kellenek, szabad levegő a gazdaságnak, hogy növekedjen, mert ebből lesznek munkahely ek, ebből lesz szolidaritás. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Éppen ezért állítjuk azt, hogy a szolidaritás, a felzárkóztatás, a szociális rendszer ellátóképességének a javítása, Magyarország felzárkóztatása és az Európai Unió átlagából való lehetőség sz erinti kiemelése szempontjából a versenyképességet kell középpontba állítanunk, hiszen ettől növekedhet az életszínvonal. Nem lehet egyszerre az állami alkalmazottak bérszínvonalát növelni az alkalmazottak számát növelni, és a versenyképességet is növelni anélkül, hogy a hatékonyságot növelhetnénk. Tisztelt ellenzéki Képviselők! Ne beszéljünk úgy Magyarországon, mintha nem lennénk tisztában önök is, meg mi is, hogy milyen összefüggések működtetik a gazdaságot, hogy mi az összefüggés a bérszínvonal, az állam túlköltekezése, a bürokrácia és a versenyképesség között. Ezzel eljutottunk a közös problémánkhoz, merthogy közös problémákból akad is bőven. Nézzük először a hatékonytalan közigazgatást! Elmondjuk, hogy Magyarországon a közszférában 800 ezer ember dolgoz ik. Elmondjuk, hogy Magyarországon 3200 önkormányzatban 26 ezer önkormányzati képviselő dolgozik, kap évről évre, hónapról hónapra fizetést azokból az adófizetői pénzekből, amiket helyi adók, illetve országos adók formájában mi fizetünk be. Nézzük, mit kap unk a pénzünkért! Rendkívül alacsony színvonalú szolgáltatást, olyat, amelyben embereknek órákat kell sorban állni, ahol hivatalos iratok kiadása heteket, hónapokat késik. Ez nem a mi felelősségünk, nem az önök felelőssége, ez a politika sok tíz éves felel őssége, amely éppen ahhoz a rendszerhez nem nyúlt hozzá, amely ma az emberek és a gazdaság vállát a legjobban terheli, ez pedig
