Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZŰCS LAJOS jegyző: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
493 legolcsóbb termelő ország ví ziója, hanem a legmagasabb hozzáadott értéket előállítóé - hogy ne a legolcsóbb ország legyünk, hanem a legjobb árérték arányú. És hogyha megnézzük az elmúlt néhány év elmozdulását, akkor bérekben - bruttó bérekben és nettó bérekben egyaránt - az egymást követő kormányok intézkedéseinek köszönhetően a bérszínvonal Magyarországon nőtt. Elvesztettük azt az előnyünket, hogy nálunk lehessen a legolcsóbban termelni. Ez a pénz azonban az emberek zsebébe vándorolt, ők többet kerestek, így hát versenyképességi str uktúrát kellett váltanunk, azt kellett mondanunk, hogy most már nekünk más típusú befektetések kellenek, nem azok, amelyek kizárólag az olcsó munkaerőre éhesek. Ennek megfelelően változtak versenyképességi mutatóink. 2000 és 2004 között a versenyképességi mutatók némelyikében erőteljes visszaesés következett be. Ennek oka az volt, hogy az egymást követő kormányok a minimálbér folyamatos emelkedésével, amely felfelé megnyomta az egész bértáblát, javítottak a magyar munkavállalók pozícióin. Ez nem probléma, e bbe az irányba megyünk, erről szól a szociális felzárkóztatás, erről szól az európai uniós munkabérkiegyenlítődés. Csak másik oldalról fel kellett építenünk azokat a versenyképességi előnyöket logisztikában, informatikában, biotechnológiában, környezetipa rban, gépjárműiparban, amelyek magas hozzáadott érték előállítására képesítenek bennünket. Ma az egyes kutatóintézetek egybehangzó állítása szerint azért nő a versenyképességünk, mert emelkedő béreink emelkedési rátáját meghaladja termelékenységünk növeked ése. Ma a régióban az egyik legtöbb pénzért termelő ország vagyunk, hogyha az egyhavi bérköltséget nézzük, de ha súlyozzuk ezt a termelékenységgel, akkor az úgynevezett unit labour cost, amely lényegesen jobban kifejezi egy egységnyi termék előállításához szükséges munkaerő költségét, az Magyarországon a keletközépeurópai, velünk csatlakozott országokkal összehasonlítva a legkedvezőbb. Nézzük harmadik állításomat: nálunk magasabbak a bérköltségek, mint például Szlovákiában. Magyarországon viszonylag alacs onyak a munka jellegű ráfordítások, mindössze 46 százalékot tesznek ki, Lengyelországban, Csehországban vagy például Németországban ettől mintegy 69 százalékkal magasabb kiadást jelentenek a fajlagos bérköltségek. Erre az összehasonlítás rendelkezésre áll , grafikonokkal is igazolható az az összefüggés, amelyről az imént beszéltem. A GDP előállításának munkaerőköltségei Magyarországon Lengyelországhoz képest magasabbak, Szlovákiához, Németországhoz vagy Csehországhoz képest alacsonyabbak. (9.20) Azt állí tom, hogy az adórendszerünk kompetitív, és még inkább az lesz. Lehet vitatkozni, hogy egy adórendszeren belül az egyes adónemek aránya milyen legyen. De amikor minden érvet elmondtunk, akkor kilyukadunk oda, hogy a legfontosabb mutatók, hogy mekkora az adó centralizáció, hogy mennyi adót szedünk be a nemzeti össztermék arányában, akkor kiderül, hogy a magyar adórendszer kezd egyre kompetitívebb lenni. Ma az összes adó- és járulékbevétel a nemzeti össztermék 38 százaléka. Ez fog lecsökkenni az elkövetkezendő években 35 százalék alá. Csak megemlíteném, hogy az európai átlag 41 százalék alatt van. Nézzük, hogy idősorosan hogy alakult mindez: 1998ban 39,1 százalék; ’99ben 39,2 százalék; 2000ben 39,5 százalék; 2001ben 39,3 százalék; 2002ben 39 százalék; 2003ban 38,6 százalék; majd 2004ben 38,3 százalék; az idei évben - ezzel kezdtem - 38 százalékra számítunk. Ami a személyi jövedelemadót illeti, hiszen ezt az adónemet érzik meg talán a legközvetlenebbül az emberek: ’98 és 2002 között az Orbánkormány jelentő sen növelte a személyi jövedelemadót. Ezzel átlagosan 6000 forinttal többet vett ki a magyar emberek zsebéből. Mi 5 százalékkal csökkentettük az átlagos jövedelem adóját, 26 százalékról 21 százalékra vive le a fajlagos terhelést, így havonta 8000 forinttal több kerül a borítékba. Az ötödik állításom az volt, hogy a pénzpiacunk stabil, jól szabályozott és rugalmas. Azért fontos erre figyelni, mert egy olyan országot látunk magunk előtt, ahol a tőzsde szárnyal, a pénzpiac erős, és a befektetések soha nem láto tt mértékben jönnek ebbe az országba. Az államadósság stabilan 60
