Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZŰCS LAJOS jegyző: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
491 Abban állapodtam meg a koalíció pártjaival, hogy a rendelkezésre álló időkeretet, ami a kormányt alkotó pártoknak összesen van a mai vitanapra, a gazdasá gi miniszter használja ki, hiszen én vagyok az, aki kihívtam önöket vitára, éppen ezért, mint láthatják, a kormány széksorában sem kormánytagok, hanem a tények között foglalok helyet. (A miniszteri bársonyszékeken levő táblázatokra mutat.) Kinyomtattam, ho gy lehessen látni élőben is azokat az adatokat, amivel ezt a vitát eredetileg indítottam. Bízom benne, hogy a mai napon nem jelzővel, hanem valóban a tények, számok ismeretében beszélhetünk a gazdaságról. Ha megengedik, én mégis inkább először a repülésről beszélek. Önök tudják, hiszen sokszor elmondják, hogy ültem már pilótafülkében, és talán elhiszik, hogy tudom, mi zajlik ott. Látszólag bonyolult dolgok, az egyszerű utas nehezen is érti. A gazdaságról szóló vitáról is hasonló véleményem van. Képzeljük el , hogy egy Fideszpolitikus belép egy pilótafülkébe. Látja, hogy több tucat jelzőgomb van. Az egyik kigyullad, és rögtön aggódni kezd: jaj, jaj, zuhanunk! Erre a pilóta azt mondja: ez a lámpa csak azt jelzi, hogy engedjük ki a futóművet. Nem sokkal később megint kigyullad egy lámpa, a politikus újra kezdi: zuhanunk, zuhanunk! A pilóta most azt mondja: nyugi, csak a teát szolgálják fel. Az elmúlt három évben valahogy ilyen volt a hazai gazdaságról szóló vita termé szete is. Tudni kell, hogy a világ legjobb gazdaságaiban is mindig kigyullad valami figyelmeztető lámpa. Ezek jelzések, hogy mire is kell figyelni. Látják önök is és látja a kormány is, hogy mire kell figyelni. De önöknek mindig csak egyetlen dolog jut az eszükbe, hogy: zuhanunk, zuhanunk. Igaz, hogy Magyarország berepült a NATOba, aztán berepült az Európai Unióba, igaz, hogy hamarosan megérkezünk az euróövezetbe is, és az is látható, hogy a gépünk jó iramban és jó irányba halad. De önök minden alkalommal, ha kigyullad egy lámpa, kiabálni kezdik a hangosbeszélőbe, hogy zuhanunk, zuhanunk, nem törődve azzal, hogy hátul az utasok, a magyarok mit érezhetnek. Minden közgazdász tudja, hogy egy ország teljesítménye döntően a magánszektortól függ, a gazdasági sike rek is döntően az ő érdemük. A pártoknak, a parlamentnek kevés közük van ehhez. Amikor önök azt mondják, hogy zsugorodik a gazdaság, töpörödik az ország, akkor több százezer ember teljesítményét vitatják el. Amikor azt mondják, hogy egy sodródó ország vagy unk, akkor önök nem építik a nemzet önbecsülését. Önök lényegében azt mondják, hogy a gazdaság szereplői, a magyarok, akik elképesztő szorgalommal és igyekezettel dolgoznak, tehetségtelenek és ügyetlenek. Önök nem a kormányt kritizálják valójában, hanem a magyarok teljesítményét vitatják el. Azt hiszem, önök nem gondoltak talán arra, hogy egy egész országot aláznak meg ezzel, pedig az ország jól teljesít a jelzőlámpák kigyulladása ellenére is, ezt bizonyítják a gazdasági mutatók. (Lukács Mihály: Ezt magad s e hiszed!) Úgy gondolom, közösen be kell látnunk, hogy a gazdaság nem állami akaratból nő vagy csökken. Nem állami akaratból, hanem a gazdaság teljesítményéből teremthetünk munkahelyeket és teremthetünk forrásokat ahhoz, hogy az egyéb társadalompolitikai f eladatainkat is elláthassuk. (9.10) Ebből lesznek felzárkóztatott régiók, ebből lesz felzárkóztatott ország, ebből lesz szociálpolitika, ebből lesz szolidaritás. Akkor beszéljünk arról, miért gondolom úgy, hogy példaszerűen működik a gazdaság, amelynek ige nis bátorítás kell, hogy még sikeresebb legyen. Tíz év alatt Magyarországon felépítettünk egy új vállalkozói kultúrát. Tíz év alatt eljutottunk a piacgazdaságnak arra a szervezettségi fokára, amelyre az öreg európai országok 150 év alatt jutottak el. Eközb en a gazdaság tizedik éve folyamatosan nő, az önök kormánya alatt is, tisztelt ellenzéki képviselők, és a mi kormányzási időnk alatt is. Az elmúlt száz évben soha nem volt ilyen mértékű és ilyen hosszan tartó fejlődés. Úgy hiszem, hogy ez a tíz év minden s zempontból precedens nélküli. Aligha volt Magyarország történetében ilyen mértékű és ilyen sikeres átalakulás ennyire rövid idő alatt; hozzáteszem: vér nélkül és békében. A magyar gazdaság versenyképes. Magyarország az elmúlt 12 hónapban öt helyet lépett e lőre az országok versenyképességi listáján. Szomszédaink közül egyedül Csehország előz meg bennünket
