Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. június 21 (240. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
214 Megnyit om a részletes vitát az ajánlás 114. pontjaira, továbbá a 61., 63., 64., 65. és 67. pontokra. Ez a szankciók és intézkedések körét jelenti. Írásban előre jelentkezett felszólalásra Gyimesi József képviselő úr, a Fideszből, és Balogh László képviselő úr, a z MSZPből. Megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak. DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Az első és a harmadik vitaszakaszhoz nyújtottam be módosító javaslatot a képviselőcsoportom nevében, és ha jól értettem a jegy ző úr ismertetését, akkor a 10., 12. és a 14. ajánlási pont is még az első vitaszakaszhoz tartozik. (Jelzésre:) Igen. Így a 10., 12. és 14. ajánlási ponttal kapcsolatosan fejteném ki röviden az álláspontomat. Az ajánlás 10. és 12. pontjához kapcsolódó módo sító javaslat összefügg, és a kiskorú veszélyeztetésével kapcsolatosan a törvényjavaslatban található új tényállást módosítaná. A törvényjavaslat büntetni rendeli a jövőben annak a szülőnek vagy szülőhöz tartozó élettársnak a magatartását, aki meghiúsítja bizonyos igazgatási hátrányok alkalmazását követően is a kapcsolattartás jogának gyakorlását a különélő szülővel. A módosító indítvány azt javasolja, hogy a gyermek életkorához kössük a büntetőjogi szankciók alkalmazását. Az ajánlás 10. pontjában tehát azt javaslom, hogy a 14. életévét be nem töltött kiskorú esetében lehessen csak a kapcsolattartást vélhetően meghiúsító szülővel szemben a büntetőjogi következtetéseket alkalmazni. Ennek a módosításnak az a lényege, hogy egyrészről a büntetőjogban a 14. életé vhez fűződnek bizonyos következmények - tehát jogi jelentőséggel bír ennek az életkornak a betöltése , másrészről pedig az élet példái is azt igazolják, hogy a 14. életévét meghaladott gyermek nem nagyon bírható rá sem arra, hogy akarata ellenére a különé lő szülővel találkozzék, sem arra, hogy ha ez a gyermek a külön élő szülőjével találkozni akar, akkor ez ne következzék be. Tehát az az önálló akarat, amely a kapcsolattartás körében a gyermekben már kialakult, tiszteletben tartható, és igazából a szülő bö rtönbe zárásával vagy ezzel történő fenyegetéssel már ez a gyermeki akarat nem befolyásolható. Tehát az az álláspontom, hogy ha a módosítást elfogadjuk, valahogyan kifejezzük azt a véleményünket, hogy igenis egy 14 éves gyermek már önálló értékítéletre, vá lasztásra és döntésre képes ebben a kérdésben. (15.40) Természetesen, ha a szülő ennél fiatalabb gyermek esetében akadályozza meg a kapcsolattartást, akkor viselje az ezzel kapcsolatos felelősséget. Az ajánlás 12. pontjában egy további szóval szeretném kie gészíteni ezt a tényállást. Tegyük nyomatékosabbá, hogy a kapcsolattartás kialakításának, illetve fenntartásának akadályozása szándékos magatartással követhető csak el. A törvény szövegéből egyébként következik ez, hogy ez szándékos magatartás, de úgy érze m, hogy ha ezt a szót a tényállás körében feltüntetjük, akkor nyilvánvalóan egy egyenesebb, direktebb szándékra lehet következtetni, mert hiszen ennek a kimutatása és bizonyítása feltétlenül szükséges a büntetőjogi következmények alkalmazása esetén. Az ajá nlás 14. pontjában a nemi erkölcs elleni bűncselekmények tényállását javasoljuk módosítani. Véleményem szerint ebben a kérdésben nem áll távol egymástól a frakciók álláspontja, mégis sajnos a kormány nem értett egyet a módosító javaslattal. A módosító java slatban az a szándék fejeződik ki, hogy a kiskorú gyermek sérelmére bűncselekményt elkövetőket szigorúbban büntessék meg, mint a felnőttkorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények felelősségre vont elkövetőit. Ennek az a magyarázata - és különösebben nem k ell megmagyarázni , hogy pontosan az életnek ezen a területén, a nemi szabadság kérdésében egy durva jogsértés maradandó nyomot hagy a kiskorúak lelkében, amelyet egy életen át nem tudnak kiheverni, aki tehát erre vetemedik, az viseljen nagyobb felelősség et. Véleményünk szerint a büntetéskiszabás körében súlyosító körülményként ezt értékelni kevés, tehát a jogalkotónak kifejezésre kell juttatnia minősítő körülményként történő szabályozással azt, hogy szigorúbb büntetéssel számolhatnak ezen cselekmények elk övetői, ha a sértett a 12. életévét betöltötte, de még kiskorú.
