Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. június 21 (240. szám) - A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2003. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - ÉLŐ NORBERT (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz):
180 újraközlésének, pontosításának - idézőjelbe mondom, hogy pontosításának - a lehetőségét, sajnos olyan konflik tushelyzetet sikerült előidézni a főváros és a kerületek között, és annyira kiszámíthatatlanná lehetett tenni a fővárosi kerületek gazdálkodását, ami adott esetben egyegy többségi vagy egy kierőltetett döntés következtében akár csődhelyzetbe is sodorhat k erületeket. Az, amiről még Élő Norbert képviselőtársam mint előterjesztő is beszélt, valóban elképesztő, hogy itt állunk egy héttel vagy tíz nappal a fővárosi tervezett döntés előtt a fővárosi forrásmegosztás korrekcióját illetően, és még mindig két változ atról beszélünk, Aváltozatról és Bváltozatról, ami százmilliós nagyságrendekkel érinti a kerületi költségvetéseket. Egyszerűen képtelenség úgy kezelni a gazdálkodást, a kötelezettségvállalás rendjét, hogy év közben vagy adott esetben, ahogy 2004ben terv ezték, akár az év vége előtt, novemberben, decemberben egyszer csak száz- vagy több száz millió forintos tételekkel kurtítanak meg egyes kerületi költségvetési összegeket. Ezt mindennek lehet nevezni, csak konfliktusmentesnek és kiszámíthatónak nem; minden nek lehet nevezni, csak konszenzuálisnak nem. Ez mindig azt a döntést hozza, amit éppen a fővárosban regnáló MSZPSZDSZkoalíció a maga szája íze szerint dönteni akar, és sajnos meg kell mondanom, hogy ebből a kerületek, elsősorban a kisebb és ellenzéki ve zetésű kerületek mindig rosszul is járnak. Tisztelt Képviselőtársaim! A változás, amit ez a törvény elért, az az, hogy korábban kizárólag a Fővárosi Önkormányzat határozhatta meg, hogy milyen elvek alapján és hogyan osztja el a rendszert. Tudjuk jól, az Al kotmánybíróság ezt alkotmányellenesnek minősítette, ezért felszólította az Országgyűlést, hogy alkosson erről törvényt, kiszámítható és normatív alapokat teremtő törvényt. Több mint egy év mulasztásos alkotmánysértés után az Országgyűlés 2003ban ugyan alk otott egy törvényt, de az alkotmánybírósági ítéletben foglaltaknak sajnos ez a törvény nem felel meg. A Fővárosi Önkormányzat által működtetett úgynevezett tanulmányok és a szakértői intézetek soksok kifogást és kívánnivalót maguk után hagyó működését köv etően egy új rendszerre állt át a fővárosi forrásmegosztás. Az adóztatható területek nagyságát becsléssel állapítják meg, és jelenleg ez azt jelenti, hogy ha valamely kerület vagy annak vezetője jó számot tudott becsülni, az jól jár a forrásmegosztás korre kciója során. Mégis úgy gondolom, hogy komolytalan dolog százmilliókat szétosztani bemondás alapján, és emiatt egyetlen dolgot tudok a magam részéről jó szándékkal elfogadni. Ez az, ha nem becsült adatokra, lehetetlen adatokra, téves adatokra, hibás adatok ra alapozva százmilliós kihatású döntéseket hoz a Fővárosi Közgyűlés, hanem ha egyre inkább közelítünk a valódi, tényleges adatokhoz, és ennek ma egyetlen lehetőségét látom, ez az, hogyha az Állami Számvevőszék bekapcsolódik a forrásmegosztás folyamatába. Jelenleg az Állami Számvevőszék az egyetlen olyan szervezet, amelynek jogában áll javaslatokat, ajánlásokat tenni az egységes számviteli és vagyonkataszteri nyilvántartások megvalósítása érdekében. Az Állami Számvevőszék csak a parlamentnek alárendelt, a k ormánytól független, a fővárostól és a kerületektől egyenlő távolságra levő szervezet, így megállapításait kénytelenek lennének elfogadni a forrásmegosztás szereplői, és ehhez mindössze a most tárgyalt törvényt, illetve annak módosítását kellene elvégezni, illetve az éves állami költségvetésben az Állami Számvevőszéknek jutó állami támogatást vagy állami finanszírozást növelni, hogy ezt a feladatot el tudják végezni. És ez a módosítás tenné lehetővé azt, hogy a kerületek és a főváros számviteli rendszerével , vagyonkataszterrel kapcsolatos döntései közelítsenek egymáshoz, e nélkül a közelítés nélkül ez a rendszer nem tud normálisan működni. Konkrétan néhány gondolat a benyújtott törvénymódosítással kapcsolatban. Úgy látjuk, hogy a kezdeményezés jó szándékú, d e ahogy már a korábbiakban is említettem, elodázza a problémák tényleges megoldását. Nem látom eredményét annak, hogy ha a jelenlegi korrekciót nem június 30ig, hanem szeptember 30ig kell elfogadni, sőt igazából, ahogy már Kosztolányi képviselő úr is err e utalt, lehetetlennek látszik az, hogy augusztusban, szeptember elején hogyan üljenek össze a testületek, és milyen pénzügyi apparátus fog dolgozni augusztusban ezekkel a számsorokkal. A másik probléma az útmutatóval kapcsolatos. Többször elmondtuk, a kor ábbi vitában is elmondtuk, hogy az útmutató összeállítását nem lehet a fővárosra bízni. Nem bízhatjuk kecskére a
