Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. június 20 (239. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
18 feleannyi nyugdíj? De bízom benne, hogy az ilyen és hasonló vitáink ellenére az alapértékekben, igazságosság és fejlődés alapértékeiben egyetértésre jutunk, hiszen a televízióban is egyetértésben tapsolunk meg egyegy megasztárt, a ki nehéz körülmények közül emelkedik ki. (Derültség az ellenzék padsoraiban.) De ahhoz, hogy ne egy, hanem sok ezer hétköznapi siker legyen, több kell. Ehhez a tartós leszakadás csapdáiból kell kisegíteni az abban vergődő családokat. Örülnék, ha a régi és a jelenlegi pártvezetők, miniszterelnökök ebben is egyetértésre jutnának, mert csak a több esély hozhat több teljesítményt. Ez kell az országnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) , de ez kell ahhoz is, hogy a hang unk hangosabb és erősebb legyen az Európai Unióban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető asszony. Viszontválaszra a miniszterelnök urat illeti a szó. GYURCSÁNY FERENC miniszt erelnök : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ugyan valóban nem annyira súlyos a helyzet az Európai Unióban, hogy vészharangokat kellene kongatni, de annál talán nagyobb a kihívá s, mint hogy amikor a magyar parlament ezzel a kérdéssel lehetősége szerint napirend előtt pár percben foglalkozik, akkor megspórolva és mellőzve a vitát, inkább a magyar adórendszer rejtelmeiről, a kormány és ellenzéke szokásos napi, heti vitájáról szóljo n ez a konzultáció. Európának ennél nagyvonalúbb magatartásra van szüksége. Legyen azért világos: az Európai Unió a nemzeti jövedelmek alig több mint 1 százalékából próbálja meg a céljait teljesíteni, 99 százalék itt marad nálunk. Az, hogy mi fog történni Európával, mi fog történni az Európai Uniót alkotó országokkal, elsősorban azon múlik, hogy a 99 százalékkal gazdálkodó nemzetek, nemzeti parlamentek és kormányok milyen politikát fognak megvalósítani, ebben vane kellő bátorság, ebben vane kellő nagyvona lúság, ebben vane kellő előretekintés. Ugyanúgy, ahogyan az Európai Unió dolgában, azt gondolom, bátrabb és nagyvonalúbb együttműködésre van szükség, úgy gondolom, ez igaz a nemzeti politikák tekintetében is. Inkább azokkal a politikusokkal értek egyet - mostanában lehet ilyeneket hallani az ellenzék oldalán is , akik azt mondják, hogy azokat az ügyeket kell keresni, amelyekben a kormány és az ellenzék együtt tud működni. Példának okáért egy ilyen politika megalapozásához jó út lenne, ha legalább akkor, a mikor a közös Európapolitikáról beszélünk, mondjuk, nem tovább, mint öt percre a megszólaló frakcióvezetők képesek lennének például valóban a közös Európapolitikával foglalkozni. Semmiképpen nem szeretném összekeverni az Európapolitikát az adópolitikáva l, a napirend előtti felszólalást az azonnali kérdések órájával. Ha a magyar kormánynak az adópolitikában javaslata és kezdeményezése van, bízhat abban a magyar parlament, a magyar parlament valamennyi pártjának valamennyi frakcióvezetője, hogy arról majd tájékoztatni fogjuk őket. Visszatérve az európai kérdésekhez: van két ügy, amelyeket itt, a válaszban még szeretnék szóba hozni. Az egyik, hogy a magyar pozíció nemcsak a magyar pozícióban foglalt támogatás mértéke, hanem annak belső szerkezete tekintetébe n sem volt vita tárgya. Én azt tudom ebből leszűrni, hogy bár nem vagyunk közel a végső megállapodáshoz, a következő hetek és hónapok munkáját építhetjük a legutolsó tárgyalási keretben - ezt Brüsszelben úgy hívják, hogy az ötödik tárgyalási keretben - fog lalt számokra és struktúrára. Azt javasolnám a magunk számára, hogy semmilyen módon ne változtassunk azon a tempón, ahogyan építjük a 20072013 közötti programokat. Nekünk ezt itthon úgy kell vennünk és úgy kell tekintenünk, hogy az eddig kialkudott kerete k környezetében lesz a végső megállapodás, nem okot kell találni az itthoni munka lassítására az európai megállapodás hiányában, hanem azt kell mondani, hogy még többet kell dolgozni annak érdekében, hogy ne csak a magyar álláspont legyen végül világos, ha nem magyar hozzájárulással az európai álláspont is világosabb legyen.
