Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. június 21 (240. szám) - A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
153 Szükségesnek és kívánatosnak tartom néhány mondatban jelenteni az Országgyűlésnek, hogy akkor is, azóta is a fő kérdés - ha nem is mondjuk ki - a bizalom, a legitimitás, az, hogy a törvényhozó milyen törvényes módon került oda. És ennek a meglátása a fő kérdés: hogyan látja ezt a világ, hogyan látja ezt a választó és hogyan látja a távoli szemlélő? Az, hogy a választások tisztasága rendben van, attól függ, hogy úgy látjae a szemlélő. Emlékszem, voltak itt olyan kijelentések, amiket többször is ismételgettünk, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani, és hasonló bölcsességek. Azonban a bizalom a közéletben annyira alapvető kérdés, hogy mindent meg kell tennünk - egymásnak gesztusokat, udvarias mondatokat és protokolláris micsodákat mondani - azért, hog y úgy látszódjék, hogy egymásban megbízunk. Az egymásban való megbízás persze onnan származik, hogy ezt valóban megtesszük. Az, hogy hogyan választjuk meg magunkat, illetve hogyan választatunk meg, mindaddig, amíg az a bizalom, amiről most beszélek, meg ne m születik, addig gyanakvás lesz, és az kísértésképpen velünk lesz. Legyen szabad megemlítenem, hogy 1945ben Magyarországon választások voltak, amiről jobb volna, ha többet tudnánk, mert akkor kevesebb lenne a súrlódás és a homok a gépezetben. Tisztelt Or szággyűlés! Tisztelt Hallgatók! Magyarország akkor megszállás alatt volt, szovjet katonai megszállás alatt, és a választások olyan körülmények között nem kevésbé voltak tiszták, hanem tisztábban tiszták. Elképzelhető ez? Igen, mert annyira vigyázott az ors zág és vigyáztak a politikai tényezők arra, hogy az tényleg példaszerű választás legyen, hogy valóban az is lett belőle. Hét politikai párt volt a listákon szerte az országban, rájuk lehetett szavazni. Magyarországon akkor az emberek és a pártok úgy érezté k, azért is csináljuk a választásokat olyan megkülönböztetett figyelemmel, hogy megmutassuk a megszálló nagyhatalomnak és az egész világnak, hogy igenis, készek vagyunk, érettek vagyunk a népképviseletre, a demokráciára. És ez megvalósult. Senki az országb an, ismétlem, senki az országban nem kérdőjelezte meg a választások tisztaságát. A választásokon a választásra jogosultak 92 százaléka részt vett. Ilyen részvétel ritkán van szerte a világban. Hogyan látszott ez a nagyvilágban? (11.10) A világ nagyon figye lt erre. Egy példát mondok. A New York Times vezércikkben azt írta, hogy Magyarországon olyan választások voltak, hogy Magyarország példája lehet ennek a régiónak, Közép- és KeletEurópának, és a demokrácia fellegvára épülhet azoknak a választásoknak az al apján. The fortress of democracy - a demokrácia fellegvára. Jó volna, ha mi erre emlékeznénk, hogy a világ így is emlékezett ránk, és akkor így látta magát Magyarország is. Azt, hogy két esztendő múlva kékcédulás választások voltak, ami éppen a megcsalása, megtorzítása volt ezeknek - hogyan lehetett? Azért, mert az a szabad és demokratikus Nemzetgyűlés itt szembeszállt olyan beavatkozásokkal, ami a szabadságot és a szuverenitás felé való haladást veszélyeztette. Magyarország akkor haladt a békeszerződés fel é, haladt a szuverenitás felé; aztán 1947. februárban a Szovjetunió valamiféle koncepciós perrel kívánta a kommunista pártot hatalomra juttatni - akkor ez a Nemzetgyűlés megtagadta azt, amit a Szovjetunió kívánt, nevezetesen Kovács Béla, a polgári pártok v ezérének kiadatását. És akkor mit csinált az a Nemzetgyűlés? Leszavazta azt a kívánságot, ami a megszálló Szovjetuniótól jött. A választ jól tudjuk: a megszálló Szovjetunió erre katonai osztaggal elvitte Kovács Bélát, és még hatunkat becsuktak börtönbe. A politikai folyamatok így alakulnak a választások tisztasága és annak a meglátása nyomán. Amikor tehát most, majdnem azt mondom, hogy ünnepeljük azt ezen a mai napon, hogy végre egyezség van a választások folyamatának bonyolításában, akkor jó azt tudni, hog y ezt nem most találtuk ki. Ha van a világnak ebben a részében egy ország, ahol ez valamikor ment és jól ment és példaszerűen ment, itthon is példaszerűnek tartotta a magyar nép és szerte a világban is, akkor több önbizalommal nyúljunk hozzá, és kevesebb l esz a gyanakvás; és akkor nem a kékcédulás, ’47es
