Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. június 21 (240. szám) - Bejelentés az ügyrendi bizottság eseti jellegű állásfoglalásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz):
130 aktuálpolitikai kihívásaiba. Ön két eseményt említett éppen a közelmúltunkból. Engedje meg, hogy azt mondjam, és osszam abbeli véleményét, hogy valóban a magyar társadalom számára az a fontos kérdés, hogy ezt a szabadságélményt ne csak megélje, hanem élni is tudjon vele hosszú távon. Néhány perc múlva elkezdődik a vita a választási törvény és a válasz tási eljárásról szóló törvények módosításáról, amelyben kialakult egy négypárti konszenzus, de van egy pontja ennek az egész történetnek, amelyben tizenegynéhány éve hiányzik a konszenzus. Ön december 5ére célzott és arra, hogy a nemzetegyesítésnek úgymo nd ez lett volna az eszköze. Én meg azt mondom önnek, hogy hányszor feledkezünk még meg arról, hogy az itt élő állampolgár, kisebbségi honfitársaink számára meg tudjuke teremteni a parlamenti képviselet lehetőségét vagy sem. Folyamatosan nem élünk a szaba dság adta lehetőséggel, alkotmánysértésben vagyunk benne csak azért, mert néhány szalonjogász úgy gondolja, hogy nincs pozitív diszkrimináció, amely összeférne a Magyar Köztársaság alkotmányával, merthogy a kisebbségi mandátumhoz nem elegendő kevesebb szav azat, mint amennyi egyébként egy parlamenti mandátumhoz elég. Miközben mindannyian tudjuk, hogy a parlamenti mandátumok milyen aránytalanul oszlanak meg, ha a leadott szavazatokat vesszük figyelembe. Nem ez a napirend, nem ez a kérdés, de azt gondolom, hog y igazából akkor lehet a szabadságnak nemcsak élményszerű megéléséről beszélni emelkedett módon e Házban, hanem a szabadság felhasználásáról, mindennapjainkba való beépítéséről, amikor nem mérünk kettős mércével a belpolitikában, nem mérünk kettős mércével a politikában, és nem mérünk általában kettős mércével emberi kapcsolatainkban. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Úr! Úgy gondolom, hogy amit az imént jeleztem, az nem a kettőnk közötti vita, az mindenképpen arról szól, hogy hány ter ületen van még adóssága, 14 év után is nemcsak a Magyar Köztársaság parlamentjének, hanem az ország népének saját magával szemben. És ha erről nem feledkezünk meg, akkor talán egyszer mind a ketten pozitív élményeinket és pozitív tapasztalatainkat sorolhat juk majd ebben a Házban, bármelyik felén foglaljunk helyet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Répássy Róbert frakcióvezetőhelyettes úr, Fidesz , “A politikai tisztességről” címmel. Képviselő urat illeti a szó. DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Közeledve a rendszerváltás utáni ötödik szabad választáshoz, sokfelé hallani az országban azt a vélemé nyt, hogy a most következő választási küzdelem minden eddiginél élesebb, minden eddiginél mocskosabb lesz. A kormány - így okoskodnak az emberek - nem tud már újat mondani, felélte minden anyagi és erkölcsi tartalékát, vezetője, miniszterelnökjelöltje nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem marad tehát más választásuk, mint az ellenfél lejáratása, elutasítottságának növelése, a szavazók elrettentése attól, hogy rájuk szavazzanak. De nemcsak a hétköznapi választópolgárok jutottak erre a következtetés re, hanem hasonlóan vélekednek politológusok, újságírók és más elemzők is. Milyen bizonyítékai vannak annak, hogy a kormány és a kormánypártok az ellenzék lejáratására készülnek? Mindenekelőtt az emberek eddigi tapasztalatai támasztják ezt alá. A 2002es k ampányban az MSZP Ron Werber irányításával felvonultatta a fekete kampány szinte teljes fegyvertárát. Karácsony másnapján vagy harmadnapján kezdődött, amikor Kovács László, az MSZP akkori elnöke azt hazudta bele az összes tévékamerába, hogy a kedvezménytör vényhez kapcsolódó úgynevezett OrbánNăstasemegállapodás következtében 23 millió román fog Magyarországra
