Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. június 21 (240. szám) - Bejelentés az ügyrendi bizottság eseti jellegű állásfoglalásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - SIMON GÁBOR (MSZP):
126 (9.00 óra - Elnök: dr. Világosi Gábor Jegyzők: Béki Gabriella és Pettkó András) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat a televízió, a rádió és az internet nyilvánossága előtt. Az Országgyűlés nyári rendkívüli ülésszakának 2. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Béki Gabriella és P ettkó András jegyzők lesznek segítségemre. Bejelentés az ügyrendi bizottság eseti jellegű állásfoglalásáról ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az ügyrendi bizottság 2005. június 20i ülésén 53/20022006 ÜB számon eseti jellegű állásfoglalást hozott. Ez az elektronikus hálózaton elérhető. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásr a jelentkezett Simon Gábor frakcióvezetőhelyettes úr, “Lépések a foglalkoztatáspolitika területén” címmel. Megadom a szót képviselő úrnak. SIMON GÁBOR (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mostantól “színes tintákkal álmodom”, mint Kosztol ányi. Feketéből fehér, szürkéből kék lesz, s ezzel remélhetőleg egyetért a narancssárga és a vörös egyaránt. Mert tiszta viszonyokat akarunk, amikor a feketegazdaságot ki akarjuk fehéríteni, és a szürke munkavállalást kék könyvvel szüntetnénk meg. Sokan so kféleképpen magyarázták gondolatainkat, s nem utolsósorban a mi hibáinkból is talán, félremagyarázták néha mondanivalónkat. Mi nem azt akarjuk, hogy a takarítónők, a kertészek és a pincérek többet adózzanak, hanem azt, hogy legyen minden bevételük után nyu gdíjuk, társadalombiztosításuk, nyugodt, idős életük. Ha egy felszolgáló napi 40 kilométert tesz meg 30 éves koráig, nem érzi ezt tehernek, és jobban örül az adózatlan borravalónak, mint a terhekkel járó fizetésnek. Azt, hogy “kuncog a krajcár, ennyiért do lgoztál, nem éppen semmiért”, csak akkor vallja be magának, amikor porckopása után kényszernyugdíjba vonul, és a minimálbér után kapja azt a csekélyke nyugdíját. Ezért fontos a feketéből fehéret varázsolnunk, s ezért nem lehetünk a “szürkék hegedőse”. Most egy olyan időben élünk, képviselőtársaim, amikor lehetőségünk van arra, hogy közösen alkossunk olyan dolgokat, amelyek mindannyiunk számára kedvező változásokat hozhatnak. Semmi mást nem kell tennünk, mint összefognunk. Azt gondolom, mindannyian olyan ors zágban akarunk élni, ahol tudunk és érdemes is dolgoznunk, ahol mindenki, aki képes és akar munkát találni magának, ezt megteheti, ahol a munkának becsülete van, mert tisztességes megélhetést és biztonságot nyújt a családoknak, a dolgozó embereknek. Hosszú évek mulasztásait nem lehet egy csapásra bepótolni, de lépések sorozatával meg kell indítani azokat a változásokat, amelyek az érdekeltségek, lehetőségek és esélyek teremtésében új lehetőséget biztosítanak számunkra, ahol aktív álláskereséshez nyújtunk tá mogatást, érvényt szerezve a munkaügyi szabályoknak, és büntetjük azok megsértőit, bezárjuk az adómegkerülés kapuit.
