Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - A pártállam titkos iratainak kezeléséről és nyilvánosságáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DEMETER ERVIN (Fidesz), a napirendi pont előadója:
988 beszámoltatta, feladatokat szabott ki rá. Az állampárt volt az, ame ly ezekkel a tisztességtelen és erkölcstelen eszközökkel tartotta fenn hatalmát, sőt a vezetői heti, sőt napi gyakorisággal fogyasztották a besúgó gépezet, a spiclihálózat jelentéseit. Erről ma elég kevés szó esik, pedig a fejétől bűzlik a hal, ahogy mondj ák mifelénk. Ha megnézzük az elmúlt időszakok lemondásait, az átvilágítási törvényből következő lemondásokat, nem ezek a vezetők voltak azok, akik lemondtak, eleget téve a törvényi felszólításnak, sőt odáig jutottunk, hogy az egyik politikai párt, a Magyar Szocialista Párt két olyan miniszterelnököt adott az országnak, aki az ügynöktörvény hatálya alá eső tevékenységet végzett. Nézzük az iratok sorsát! A pártállam irányítását senki nem vitatja el, de a pártállam irányítása nemcsak a Belügyminisztériumra és a IIIas főcsoportfőnökségre, hanem a társadalom teljes egészére kiterjedt, és hasonló irányítás működött az egész közigazgatásban, minden létező minisztériumnál. Tehát olyan, úgynevezett titkos iratok, amelyeket a társadalom sorsát alapvetően meghatározha tták, nem kizárólag a IIIas főcsoportfőnökségen keletkeztek. Éppen ezért, ha ebben a helyzetben törvényalkotási lépésekre van szükség, akkor megítélésünk szerint két tennivaló van. Az egyik az, hogy a jelenlegi törvény hibáit kiküszöbölve hozunk egy olyan törvényt, hogy ne gyakorolhasson közhatalmat az, aki 1990 előtt az állambiztonsági szolgálatokkal együttműködött, illetve ennek a jelentéseit olvasta, tehát az irányításában is és megrendelőként részt vett. Ehhez alkotmánymódosításra van szükség. Ennek me gfelelő javaslatot a Fidesz készített, azonban tény és való, hogy tárgysorozatba nem vette a Ház. Így a javaslatunk másik eleméről kívánok most szólni, a pártállam titkos iratainak a nyilvánosságáról szóló törvényünkről. Mert számos ilyen irat van, mielőtt kormánypárti képviselőtársam elővenné a CDlemezét, ezzel szimbolizálva, hogy itt minden a CDn olvasható. Írásbeli kérdés formájában megpróbáltuk felmérni, hogy a közigazgatásban mennyi ezeknek az iratoknak a száma, ami nincs levéltárban, és ebből követk ezően nem kutatható. A minisztériumoktól kapott válaszok alapján több ezer iratfolyóméter azoknak az iratoknak a hossza, amelyek jelenleg is még a tárcáknál, a minisztériumoknál vannak, és így értelemszerűen nem kutathatók, hisz nem a levéltárban vannak. É s ezeken az iratokon belül az ezer iratfolyómétert is meghaladja azon iratok száma, amelyek mind a mai napig minősítést, „szigorúan titkos”, „titkos” minősítést viselnek. Nos, ahhoz, hogy valóban megismerhető legyen a múlt, számos lépést kell tennünk. Az e lső lépés: nyilvánvalóan azt kell elérni, hogy a maradandó értékű iratok kerüljenek be a levéltárba, hogy kutathatók legyenek. A jelenlegi levéltári törvény alapján 15 esztendő után ez megtörténik. Tehát abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy 2005. má jus 2án lesz 15 éve, hogy az első szabadon választott kormány, Antall József kormánya hivatalba lépet, tehát néhány hónap múlva a 15 esztendő lejár, és ezeknek az iratoknak a levéltárba kell kerülniük; már csak kormányzati feladat ennek a végrehajtásának a lebonyolítása. Van itt azonban egy másik lépés - mint említettem : a minősített, magyarul a titkos iratok esetében a minősítés feloldása. Ez azért szükséges, mert csak ekkor kerülhetnek levéltárba, és csak ekkor vetődhet fel egyáltalán a kutatás lehetős ége. Nos, ahhoz, hogy ezt a minősítést ezek az iratok elveszítsék, illetve csak a legszükségesebb esetben tarthassák fent, egy gyorsított felülvizsgálatra van szükség. A törvényjavaslat azt célozza meg, hogy ez a gyorsított felülvizsgálat 2005. december 31éig történjen meg. Természetesen szükséges - és ebben egyetértünk nagyon sokan - egy erős kontroll, egy erős ellenőrzés annak a célnak az elérése érdekében, hogy a lehető legkevesebb, legminimálisabb iratoknak maradhasson fenn a minősítése, ahol rendkívül indokolt ez. Fő szabályként mindenféleképpen azt kell kimondanunk, hogy az iratok megismerhetők és közérdekű adatok. Kivétel lehet persze honvédelmi érdekből, nemzetbiztonsági érdekből; talán más nem jöhet szóba. Azt kell elérnünk, hogy ez az irathalmaz a legminimálisabb legyen. Sok vélemény és vita hangzott el arról, hogy milyen kontroll szükséges ehhez. Mi azt mondjuk, ha ezeknél az iratoknál a szempont a honvédelmi vagy a nemzetbiztonsági érdek lehet a visszatartásra, akkor adjuk meg a lehetőséget, ille tve ezt a feladatot az Országgyűlés
