Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HERÉNYI KÁROLY (MDF): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
976 vagy akár a hozzátartozóinak a biztonságát kockázta tta? Ha egy ilyen beszervezés történt, akkor aki ezt elkövette, az egyébként az én álláspontom szerint, az akkori törvények szerint bűncselekményt követett el, mert a zsarolás vagy a kényszerítés egyébként bűncselekménynek minősülő magatartás volt. Aki ezt elkövette, és így szervezett be valakit, azt miért védi az államtitok? Akit pedig beszerveztek, és bizonyos értelemben ő is egy áldozat - nem olyan értelemben, hogy megfigyelték, hanem olyan értelemben, hogy a szabad akarata ellenére került bele az államb iztonsági hálózatba , vajon az ő érdekeit miért nem védjük annyira, mint az őt bezsaroló tiszt érdekeit? Tehát itt az államtitok szerepe, az, hogy az államnak vannak nemzetbiztonsági érdekei, nem fedheti el azt a valóságot, hogy milyen módszerekkel szerve ztek be valakit az állambiztonsághoz. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Herényi Károly képviselő úrnak, az MDF képviselőcsoportjából. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! A múlt megismeréséhez nem jutottunk kö zelebb, de a most működő titkosszolgálatok működését egyre komolyabb veszély fenyegeti. Az ön által elmondottakban némi ellentmondás fedezhető fel. Az előbb ugyanis azt mondta, hogy különbséget kell tenni morális és immorális cselekedetek között, hiszen ne m egyforma súlyúak és nem egyforma indíttatásúak voltak ezek. Ez rendben van, csak ahhoz, hogy árnyalt különbségeket legyen képes a befogadó tenni, ehhez mély ismeretek szükségeltetnek. Ha komolyan gondolják, hogy valaki úgy mélyedjen a titkosszolgálatok m űködésének a rendszerébe, hogy ilyen árnyalatnyi különbségek észrevételéhez szükséges tudásállománnyal rendelkezzen, az azt jelenti, hogy a titkosszolgálatok működése alapjaiban kérdőjeleződik meg, nyitott könyv lesz mindenki előtt, azok előtt is, akiknek tevékenységét kiszűrni hivatottak. Tehát az a kettős cél, amit ön megjelölt a törvény módosításánál, egyfelől a múlt megismerése, másfelől a titkosszolgálatok működési biztonságának védelme, így semmiképpen nem fog teljesülni. Attól tartok, a baj az, hogy ennek a törvénymódosításnak a céljával önök sincsenek tisztában. Tehát nem tudják konkrét és egzakt módon megmondani, hogy innen indultunk el, és ide akarunk eljutni. Az, hogy hova akarunk eljutni, ez homályos az önök számára, és nagyjából elfogadhatatlan az ellenzék számára. Én most már sokadjára mondom, hogy csak kellő szakmai felkészültséggel, körültekintetéssel és felelősséggel érdemes egy ilyen törvénymódosításhoz hozzáfogni, amikor az okokat pontosan, egzakt módon képesek vagyunk megjelölni. Ez hiányz ik. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Megadom a szót Burány Sándor képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. BURÁNY SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Örömömre szolgál, hogy a vita kezd újra szakmai vitára hasonlítani. Beszéljünk tehát akkor nemzetbiztonsági érdekekről, illetve arról, hogy megismerhetőe az ügynök, illetve az őt zsarolással vagy bármilyen más módon beszervező tartó tiszt meg miért marad homályban. Nos, ez egy félreértés, nem feltétlenül marad homályban. Ugyanis most nézz ük az ügynökök egy körét, mondjuk, a III/IIIas ügynökökét, akik belpolitikai besúgók voltak. Tekintettel arra, hogy a III/III. csoportfőnökséget feloszlatták, arra valószínűleg viszonylag kicsi az esély, hogy a III/IIIas egykori tartó tisztjei ma is aktí v szolgálatban vannak. Amennyiben igen, akkor valószínűleg olyan szakmai tevékenységet folytattak, amely még Demeter Ervin egykori miniszter elégedettségét is kiváltotta, mert különben nyilván kirúgta volna őket, ha a szakmai teljesítményük ezt a mércét, a mit ő megkövetelt, nem ütötte volna meg, és valamennyi eddigi kormány illetékes államtitkára vagy minisztere ezt tette volna. Nem csak belpolitikai ügynökök voltak, hanem hírszerzők és kémelhárítók is voltak. Itt pedig egy világos határvonal van: ha az ill ető ma is aktív, ma is a Magyar Köztársaság érdekeit szolgálja, ebben az esetben természetesen a nemzetbiztonsági szolgálatok szétverésével lenne egyenlő, ha az ő
