Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TÓTH ANDRÁS (MSZP):
951 (14.30) És most, amikor befejeződik, nyilván egy pontos képpel fogunk rendelkezni, hogy milyen iratok maradtak vissza a levéltárakban, milyen jogcímmel, milyen indokkal, és immár nem az a kérdés, hogy mi hol t alálható meg, hanem egy rendezett állapothoz képest annak tisztázása a jog végrehajtójának vagy a törvény végrehajtójának a feladata, hogy indokolte vagy nem indokolt különböző érdekek és elsősorban nemzetbiztonsági érdekek alapján a minősítések fenntartá sa vagy sem. Szeretném azt is elmondani itt ebben a körben, hogy mintegy 300 folyóméternyi az az irat, amely most 2005ös vizsgálatot követően visszatartásra került, tehát mintegy 300 folyóméternyi irat van a három szolgálatnál, ahol a törvényben javasolt háromévenkénti ütemben a felállításra kerülő tanácsadó testület azt fogja vizsgálni, hogy ezek közül melyek azok, amelyeknek a minősítési oka megszűnt, és milyen körülmények között. Szeretném azt is hangsúlyozni és elmondani, hogy sokszor ennek az elmúlt k étéves iratátadásnak a megítélése disszonáns volt. Disszonáns volt, sokszor félreértések miatt, vagy sokszor tájékozatlanságok miatt, hiszen a sajtóban nemegyszer magam is olvastam, hogy ezzel az iratátadással, ami most zajlik, az a baj, hogy önkényesen va lakik ellenőrizetlenül iratot visszatartanak, és nincs meg a megfelelő civil kontroll. Lehet természetesen vitatni és lehet természetesen igényelni a jelenlegi jogi szabályozás meghaladását, azt azonban szeretném itt ebben a Házban kijelenteni, hogy akik e zzel a munkával az elmúlt két évben foglalkoztak, legyen szó az iratáradó bizottságról, legyen szó a titokgazdákról vagy azok képviselőiről, vagy legyen szó akár a Legfelsőbb Bíróság e feladattal megbízott bírájának tevékenységéről, ezek az emberek rendkív ül korrekten, szakmailag felkészülten, ha úgy tetszik, rigorózusan őrködtek a törvény betartásán és a folyamat végigvitelén. Ennek a kimondásával tartozom azok munkájának elismeréseként, akik az elmúlt időszakban ezt a feladatot egy nagy munkafázis keretéb en elvégezték. És hadd idézzek egy olyan személyt, aki talán nálam hitelesebb ezen időszak munkájának, vagy folyamatának elismerésében. Néhány hónappal korábban a házelnök asszony járt a történeti levéltárban, és ott tájékozódott ennek az iratátadási folya matnak a történéseiről. Ott Rainer M. János mondta a házelnök asszonynak, hogy olyan nagy mennyiségű állambiztonsági irat rendezett, ellenőrzött és törvényes átadására még nem került sor az elmúlt, rendszerváltás óta eltelt időszakban, mint az elmúlt két é vben. Én nem azt mondom, hogy ez váltja meg a világot, de azt mondom, hogy ez a munka és ez a tevékenység is elismerésre érdemes. Nyilván ennek kimondása nem az én tisztem, hiszen maga a bizottság, a háromfős ellenőrző bizottság a munkát befejezve egy jele ntésben az Országgyűlés elnökének tapasztalatait leteszi. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt hetek, hónapok vitája óhatatlanul érintette a jelenlegi nemzetbiztonsági szolgálatok megítélését, tevékenységét. Ennek keretében és ennek so rán sokszor azért olyan tételek és olyan kitételek is elhangzottak, amelyek a szolgálatok megítélése és tevékenysége szempontjából nem voltak zavarmentesek. Szeretném azért itt ebben a körben nemcsak a jegyzőkönyv kedvéért, hanem az igazság okán elmondani azt, hogy az elmúlt 15 évben, 1990 februárja óta ezek a szolgálatok rendkívül nagy utat tettek meg. Nagy utat tettek meg, mégpedig azt az utat, amelyet a Magyar Köztársaságban nagyon sok más szervezet is bejárt, megjárt, és ma ezek a szolgálatok a jogállam i normáknak megfelelően a demokratikus országok közösségeinek szervezetei között, velük együttműködve elismert partnerei mind a NATO, mind az Európai Unió titkosszolgálatainak. Ezt azért mondom, mert sokszor úgy fogalmazzák meg, mintha itt is valami defici t lenne, mintha a szolgálatoknál elmaradás lenne a rendszerváltás vagy annak morális megközelítése vonatozásában. Én felelősen azt tudom mondani, hogy az az út, amit megtettek, bármelyik más szervezet által megtett úttal összehasonlítható. Nem gondolom, ho gy ezek a szolgálatok mai feltételek és körülmények közepette kevésbé lennének hazafiak, az itt levő emberek kevésbé komolyan vennék a
