Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KÖRÖMI ATTILA (független):
945 Azaz támogatjuk a javaslatot, azonban két dolgot föltétlenül hiányolunk belőle. Egyrészt még a preambulumban sem említi meg, hogy ki a főbűnös. Szerintünk a főbűnös megn evezhető: az az állampárti gépezetrendszer, amely működtette, kitalálta és megbízást adott az úgynevezett - pontatlanul mondom - ügynökhálózatnak. (14.00) Ugyanakkor hiányzik belőle egy olyan rendelkezés, amely beépíthető lenne, ez pedig nem más, mint az ö sszeférhetetlenség - szépen fogalmazva, nevezhetjük nevén is a dolgot: azt a személyt, aki az állampárti elnyomó gépezet bármelyik pontján is bizonyíthatóan szerepet vállalt, szeretnénk a közélettől távol tudni. Hiszen nem büntetés az, ha valaki nem tagja az Országgyűlésnek, nem lehet az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a miniszterelnök és egyéb állami szervek által kinevezett felsővezető, hiszen nagyon sokan élnek így az országban - több millióan , akik ilyenfajta szervezeteket nem vezetnek, nem igazga tnak, és semmi bajuk nem történik. Most pedig arról a környezetről szeretnék szólni néhány szót, amelyet az elmúlt 15 év politikája teremtett meg. Ennek működése kódoltan, törvényszerűen magában hordozta, hogy a társadalom egy idő után kénytelen lesz vissz aöklendezni a rendszerváltoztatás alapvetően megemészthetetlen igazságtalanságait. A demokratikus intézmények felállítása szükséges, de nem elégséges feltétele a rendszerváltoztatásnak, ezt mindannyian tudjuk. Sokan szoktak érvelni - azok, akik szeretik be fejezettnek tekinteni a rendszerváltoztatást , hogy hiszen a jogi keretek, a politikai keretek megteremtődtek, működik az Állami Számvevőszék - mindig ez a sorrend , az Alkotmánybíróság, az állampolgári jogok hivatala és így tovább. De mindannyian tudjuk , elsősorban a matematikából, hogy nagyon szigorúan meg lehet mondani, melyek azok a rendszerek, amelyeknek van szükséges, de elégtelen, szükséges és elégséges feltétele. Szerintünk a rendszerváltoztatásnak a politikai és az úgynevezett demokratikus intézm ényrendszer kialakítása csupán szükséges, de nem elégséges feltétele volt. Hiszen hogyan lehet az, hogy egy amorális, velejéig romlott logika alapján működő rendszer felváltása éppen morális alapon nem történik meg, csak az intézményrendszer megkonstruálás ával? Éppen a lényegben nem történt változtatás, sőt úgy gondolom, azt érzem, hogy ezekre az úgynevezett demokratikus intézményekre való hivatkozás még fájóbb következtetést kell kialakítson bennünk, hiszen ezek továbbörökítették ezeket az igazságtalanságo kat, sőt átfordították bizonyos szempontból az igazságtalanságokat számon kérők mondatait. Tulajdonképpen felszólítanak arra, ha bárki ezeket az alapvető igazságtalanságokat támadja, hogy ezt az illető hagyja abba, ezek avítt, idejétmúlt, lejárt, moralizál ó, nem idevaló, szélsőséges, és még lehetne sorolni a jelzőket, micsoda felvetések. Hiszen aki az érvek és a gyűlöletmentes fogalmazás alapján felveti az elmaradt rendszerváltoztatás igazi hiátusát, mégpedig a morális alapok megkeresését, arra darázsfelhők ént csap le az értelmiségi közélet egy része, a politika; a sajtóról nem is beszélve - inkább nem is ír róla vagy egészen mást tesz vele. Most úgy tűnik, hogy az ügynökügyek a médiát is elkezdik foglalkoztatni. Ez egy érdekes kérdés, éppen ezért talán éppe n ennek kapcsán lehetne visszakanyarodni a rendszerváltoztatás elmaradt morális alapjainak a megépítéséhez. A társadalom pedig nem érti, hogy ha működik az Állami Számvevőszék, működik az Alkotmánybíróság, működik az állampolgári jogok hivatala, akkor hogy hogy nem lehet beszélni alapvető és mindenki által érezhetően tudott igazságtalanságokról. Hiszen nagyon szépen megindokolták, de mégiscsak igazságtalanság volt, hogy nem lehetett legalább a termőföldet reprivatizálni. Lehet, hogy ma a gazdák nem itt tünte tnének, a Kossuth téren, hanem lehet, hogy a boldogabb jövőjüket tudnák építeni, ha visszakapták volna a földet. De erről ne vitatkozzunk, mert az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy ezt nem lehet. Értjük, megindokolták. Megindokolták, hogy igazságtalanság v olt, illetve nem indokolták meg, de mélyen igazságtalan dolog volt, hogy a rendszerváltoztató kerekasztalmegbeszélések ellenére nem rendezték a 90es évek elején a határon túli magyarokhoz való anyaországi viszonyt, az állampolgárságot - nevezzük
