Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 7 (204. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
771 részben pedig nem változott meg a mezőgazdaságnak az a funkciója, hogy több ez, mint egyszerűen új érték előállítója, több ez, mint élelmiszer vagy élelmiszeripari alapanyag előállítója. A mezőgazdaság az életmód , az a tradíció megőrzésének, a magyar vidék megőrzésének az igazi kulcsa. A mezőgazdaság olyan új, modern irányokba is elindul, mint az energiatermelés, a megújuló erőforrások előállításában való részvétel vagy a tájgazdálkodás. Egy átalakuló mezőgazdaság ban, egy átalakuló vidéken rengeteg tennivaló halmozódott fel az elmúlt 15 évben. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Parlament! Ahogy látom, a legjobb akarattal sem lehet a 15 év adósságát egykét fagyos hétvégén az utcán vagy éppen tárgyalótermekben megoldani. U gyanakkor azt is látom, hogy falvak sorsát, jövőjét nagymértékben befolyásolja, hogy milyen az adott községnek, kisvárosnak az önszerveződő képessége, milyenek a falvak, kisvárosok vezetésében részt vevő emberek, azok tehetsége, elkötelezettsége, bátorsága egy új község, egy új falu, egy új kisváros megálmodásában. Az a képesség, hogy oda új álmot és új realitást vonzzanak, befektetőket, kormányzati támogatást. Látok egymás mellett községeket és falvakat, többékevésbé azonos lehetőséggel, és az egyik lehag yja a másikat pusztán azért, mert az egyiknek a világa egy viruló, együtt tartó, együtt gondolkodó, a faluért dolgozó világ ilyen vezetéssel. Tehetséges elöljárók, tehetséges emberek tudják felemelni a falut, de nem kétséges: kell hozzá a nemzet, kell hozz á a kormány támogatása. (Zaj, közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez az, ami hiányzik!) Az elmúlt 15 évben soksok kiabálás, soksok rosszindulatú megjegyzés tarkította a vidékpolitikát, sőt úgy látom, hogy mintha a politika használta, kihasználta volna a vidék et. Azt gondolnám, hogy meg kellene fordítani ezt a dolgot, és azt mondani, hogy inkább a vidék használja a politikát, közös nemzeti javainkat arra, hogy felemelkedhessen. (Font Sándor: Faluparlament!) Faluparlamentben és máshogy. Természetesen. Annak érde kében, hogy elindulhasson a falu, annak érdekében, hogy azt érezhessék az ott lévők, hogy Magyarországon vidéken élni, faluban élni nem a lemaradás, nem a bezárkózás, hanem a tradicionális életmód modern körülmények között való megőrzésének, egy biztonságo s élet élésének a lehetősége. Azt gondolom, hogy ezektől a szándékoktól és ettől a felismeréstől vezette az írók kezét az a pillanat, amikor a “Párbeszéd a vidékért” felhívást megfogalmazták. S talán ugyanez vezette azokat is, akik aláírásukkal támogatták ezt a felhívást. Igen, én is azt gondolom, hogy új politikára és új vidékpolitikára van szükség. Olyan politikára és vidékpolitikára, amely négy alapelvre épül. Ebben az első és legelső a partnerség, a civilség, ha úgy tetszik, annak érdekében, hogy a fele lős partnerség és felelős civilség több lehetőséget és több felelősséget vonzzon a faluba, a vidékre. De ehhez az kell másodikként, hogy depolitizáljuk ezt a falut, hogy a falu ne terepe és ne tárgya legyen hatalmi, politikai, helyenként talán bántóan önző szándékoknak, hanem a falu és a vidék inkább terepe legyen a hagyományos magyar világ megőrzésének, a föld szeretetének, egy versenyképes, modern agrárium megteremtésének, a békés Magyarországnak. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Azt gon dolom, hogy a jövőorientáltság az a harmadik pillér, amire épülnie kell egy új vidékpolitikának. A jövőorientáltság, amely a modern kornak való megfelelés lehetőségét és eszközeit nem a múltban keresi. Nem egyszerre megpróbálja visszaállítani azt, ami nyil vánvalóan nem fog menni akkor sem, hogyha persze időnként a szívünk oda húz vissza, mert nyugodtnak és biztonságosnak láttuk. De tudjuk jól, hogy nem fog menni, tudjuk jól, hogy más eszközöket kell alkalmazni. Arra bátorítanám magunkat, hogy legyünk erre k épesek, hogy ne ijedjünk meg ettől, hogy ne egyszerűen visszafelé rohanjunk, mert még ha jó is lenne, ott nincsen más, csak zsákutca. Magyarország nem saját múltja irányába kell hogy elinduljon, mert a múltból épül, de a jövő felé tart ez az ország. Negyed részt pedig komplex programok kellenek. A forrásokat nagyobb szabadsággal átengedni és odaengedni a falunak, a vidéknek. Ne mi mondjuk meg nekik itt, Budapesten, hogy nekik egészen biztosan utat kell építeni, egészen biztosan ezt vagy azt vagy amazt kell c sinálni, mert az egyikben ez a legfontosabb sürgős feladat, a másikban pedig az. Az egyik erre indul, a másik arra. Nem a
