Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár:
712 Tisztelt Képviselőtársaim! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor , az ajánlás szerint 1010 perces időkeretben. Először az írásban jelentkező képviselőknek adom meg a szót, kilencen jelezték írásban felszólalási szándékukat. Először megadom a szót Németh Erika képviselő asszonynak, az MSZP képviselőcsoportjából. (Németh Erika nincs jelen.) Bocsánat, a képviselő asszony nincs az ülésteremben, és időközben államtitkár úr jelezte, hogy előterjesztőként is kíván kiegészítést fűzni az előterjesztéshez. Önt illeti a szó. (14.10) MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociáli s és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hadd kezdjem a mondandómat egy idézettel, hiszen ez a parlamenti vita is egy olyan vita lesz, ahol el fognak hangozni különböző mondatok, különböző észrevételek, és a felkészülés során találtam egy nagyon találó Eötvös Józsefidézetet, amelyet szeretnék minden képviselőtársam figyelmébe ajánlani, amikor erről a témakörről beszélünk. Így hangzik az idézet: “Ha itt véletlen tanácskozás tárgyává tesszük ezen fontos k érdést, olyan szavak mondathatnak, melyek sértésnek vagy kicsinylésnek vétethetnek. Itt nincs senki, aki a hazában lakó különböző nemzetiségek iránt mást érezne, mint a legnagyobb testvériséget és a tökéletes jogegyenlőség érzetét, s azon meggyőződést, hog y e hazában csak hasonló polgárok vannak, és hogy éppen a tökéletes egyenlőségben fekszik a hazának jövője.” Azért tartom nagyon fontosnak hangsúlyozni ezt az idézetet, amely talán nagyon jól kifejezi ennek a témakörnek a fontosságát, hiszen az a munka, am it most itt, a tavaszi ülésszak során szeretnénk befejezni, nem most kezdődött, ez egy minimum 67 éves folyamatos egyeztetés eredménye, amelynek az utolsó két évében is nagyon sok vitán, beszélgetésen voltunk túl. Azt gondolom, hogy ezek a viták nagyon te rmékenyek voltak, számos olyan javaslat és konstruktív kritikai észrevétel érkezett, amely jobbította, jobbá tette ennek a törvénynek a módosítását. Ez a sok egyeztetés elvezetett egy olyan kompromisszumhoz, amelyre azt mondhatnánk, hogy manapság már egyre inkább példa nélküli ebben a Házban, hiszen négypárti konszenzus volt e mellett a módosító indítvány mellett, és ha itt véget érne ez a történet, tulajdonképpen azt mondhatnánk, hogy ez egy sikertörténet volt, hiszen még ha nem is volt mindenki teljes mér tékben elégedett ezzel a módosítással, de sikerült megtalálniuk a szakértőknek, a politikusoknak a legkisebb közös többszöröst, amellyel minden politikai párt egyetértett, és így kialakulhatott ez a négypárti konszenzus. Aztán 2004 októberében történt vala mi, egészen pontosan nem tudjuk, hogy mi történt, hiszen folyamatos egyeztetés volt, ahogy az imént is említettem, több éven keresztül, de aztán 2004 októberében a Fidesz kilépett ebből a négypárti konszenzusból, úgy döntöttek, hogy ők megváltoztatják a vé leményüket, és négy pontban elmondták, milyen problémáik vannak ezzel a módosítással. Ez azért érdekes, hiszen ugyanazok a szakértők vettek részt az elmúlt 23456 évben ebben a folyamatban, és mindenféleképpen meglepő az, hogy egyik pillanatról a másikr a ilyen mértékben változik meg a vélemény. Különösen igaz ez akkor, hogyha a három kritizált pontból az egyik kimondottan a Fidesz előzetes kérésére került be a törvénymódosításba; így aztán végképp tanácstalanok voltunk, hogy akkor mire vélhetjük ezt a vá ltozást, ezt a véleménymódosulást. A négypárti egyeztetések során - amelyeket természetesen ezek után is folyamatosan megtartottunk, és amelyeken próbáltuk az álláspontokat közelíteni, és még egyszer valamifajta közös többszöröst kialakítani - néha úgy tűn t, hogy egyeznek a vélemények, néha úgy tűnt, hogy közelednek egymáshoz a vélemények, és akkor mindig egy kicsit nyugodtabb szívvel hagytuk abba ezt a négypárti egyeztetést, arra gondolva, hogy a következő alkalommal már egészen biztosan megtaláljuk a végs ő megoldást, ami minden parlamenti párt számára kielégítő és elfogadható. Aztán elérkezett a következő négypárti egyeztetés időpontja, arra a Fidesz egy másik szakértőt küldött, mint akivel előbb, az előzőn egyeztettünk, akinek már más volt a véleménye, mi nt az előző
