Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
704 csomó hasznos dolgot is műveltek, vigyáztak a közrendre és így tovább. Ez nem jelenti azt, hogy ne disztingváljunk, de azt se, hogy egyszerűen felmentsük. Van egy csomó példa, amit már számtalanszor elmondtunk. Krassó Györgyöt itt, Budapesten a III/IIIas ügynökei figyelték meg. Amikor kiengedték Bécsbe, majd Londonba, akkor a bécsi, a londoni, majd a New Yorki III/Ies ügynökök figyelték. Ugyan azt a feladatot végezték el, mint itt a III/IIIas ügynökök. Az egész nem volt demokratikus, nem volt civil kontroll alatt, és az Alkotmánybíróság nem véletlenül állapította ezt meg. A másik dolog a titkosszolgálati érdek. Ez mindig egy ilyen hipotetikus, titokzatos, körvonaltalan és megfoghatatlan valami, amivel szemben nehéz érvelni - ez is a cél azzal. Holott nagyon pontosan meghatározható, hogy mik a mai demokráciának, a Harmadik Köztársaságnak a valódi titkosszolgálati érdekei, és ezeket az érdekeket v alóban védeni kell. De nem parttalanul és nem korlátlanul. Ezért mondtuk azt, hogy a jelenleg benyújtott törvényjavaslatban probléma az, hogy a titkosszolgálatok civil kontroll nélkül állapítjá k meg, hogy melyek azok az iratok, amelyeket visszatarthatnak. Még azt sem tudjuk, hogy mekkora ezeknek a számossága, az aránya. Úgy gondoljuk, hogy a titkosszolgálatok fölött éppen olyan civil kontrollt kell gyakorolni, mint az államigazgatás más része fö lött, vagy amilyet a hadsereg fölött gyakorolunk. Ezt kell biztosítani. Toller képviselő úr felemlítette dr. Sorgét. Ez egy nagyon jó példa. Ez az ember halált megvető bátorsággal szerzett híreket, és eljuttatta a Szovjetunióba, ahol Sztálin asztalára tett ék. Sztálin ezeket nem vette figyelembe, provokációnak tekintette, mint azoknak a német kommunista katonáknak a jelentését, akik átszöktek Lengyelországból, és elmondták, hogy felvonulás kezdődik a Szovjetunió ellen; Sztálin kivégeztette őket. Vagy a másik klasszikus példa a hírszerzési tankönyvekből, hogy Roosevelt elnök asztalán ott voltak a titkosszolgálati jelentések, hogy a japánok készülnek Pearl Harbor megtámadására, és az elnök nem tett semmilyen intézkedést. Azóta is vitatkoznak a történészek, hogy mi volt ennek az oka. Tehát nagyon csínján kell bánni ezekkel a dolgokkal, és a helyükre kell tenni. A jogállamunknak egészen mások a titkosszolgálati érdekei, mint voltak a '8990 előtti diktatúrának. (13.30) Más irányban, más feladatokkal van ellátva, t ehát kevéssé érinti azokat a dolgokat. Tehát ritka kivételként lehetnek olyan akták vagy olyan ügynökök, akiket változatlanul védeni kell, de az, hogy ne lehessen tanulmányozni az egész iratait, erről nem lehet szó. Az, hogy ki határozza meg az iratok átad ását, mindenképpen nagyon fontos kérdés, és itt a civil kontrollt előtérbe kell helyezni. A másik, amit szeretnék bejelenteni: a Szabad Demokraták Szövetsége nem zárkózik el az alkotmánymódosítás elől, de azt csak akkor tudja elfogadni, amennyiben szakmail ag valóban alapos, gondos és az alkotmány méltóságához illő. Tudós kollégám hívta fel a figyelmemet arra, hogy 1855ben az Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb bírósága tagállami hatáskörbe utalta a rabszolgaság megengedhetőségével kapcsolatos kérdést. Az amerikai legfelsőbb bíróság tölti be az alkotmánybíróság szerepét is. Ekkor a kongresszus egyesült háza alkotmánymódosítást hozott létre, hogy ezt ne lehessen megtenni. Tehát fontos esetben önmagában nem kizárt, hogy alkotmányt módosítsunk. Úgy gondolom, j elenleg igen nagy ellentmondás van az alkotmányos alapjogok között. Az állampolgárnak vannak személyhez fűződő adatai, amely személyhez fűződő adatokat messzemenően védeni kell. Az adatvédelmi törvényünk azonban egyáltalán nem definiálja az adat fogalmát, nem definiálja a személyi adat fogalmát, ennek következtében a jogfelhasználók és a jogértelmezők belátásától függ, hogy a személyes adatokból mi az, ami megismerhető és mi az, ami nem. Ez tehát egy képtelen dolog, hiszen az ember társas lény, szociális lé ny, társadalomban él, ahol rengeteg adatot megismerünk egymásról. Ezeknek az adatoknak a megismerhetőségében bizonyos korlátok állíthatók, de ez a korlát nem lehet korlátlan, mint ahogyan jelenleg is van. Tehát az adatvédelmi biztos vagy más jogalkalmazók, vagy jogértelmezők azok, akik meghatározzák ezt a határt. El tudok képzelni olyan alkotmánymódosítást, amely ezt tisztázza, vagy legalábbis
