Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (Harrach Péter): - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
698 sokkal i nkább a véleményemet és az érzéseimet szeretném a vitában elmondani, és talán ezen keresztül eljutni egy konklúzióra, ami számomra mindenféleképpen egyfajta konklúzió. Amikor én az egyetemen tanultam, akkor folyamatosan azt tanították nekünk, hogy az európ ai integráció, Magyarország európai uniós csatlakozása mindenféleképpen egy fordulópont lesz Magyarország életében, és ezzel tulajdonképpen le lehet zárni egy olyan szakaszt a történelmünk során, ami azzal kezdődött, hogy elkezdtük a rendszerváltást, elkez dtük átalakítani a politikai rendszerünket, a gazdasági rendszerünket, de ennek a mondatnak a végére az európai uniós csatlakozásunk fogja a pontot feltenni. Én hittem ebben, és aztán ahogy figyeltem ezt a vitát, ahogy néztem ezeket a listákat, amelyek elő jönnek, egyegy név, egyegy személy, akkor kezdett az tudatosulni benne, hogy bizony, nem egészen így van ez a dolog, hiszen vannak olyan múltban gyökerező problémáink, ami miatt ezt a rendszerváltást még mindig nem tudjuk lezárni. És aztán azon gondolkod tam, hogy még hány ilyen ügyünk lehet, hány olyan szegmense van még a múltunknak, a társadalomnak, amit kezelnünk kell ahhoz, amely problémát meg kell oldanunk ahhoz, hogy ezt a rendszerváltást valóban egyszer s mindenkorra lezárhassuk, és Magyarország egy teljesen új lappal valóban egy teljesen új jövőt kezdhessen. Ez a mostani vita is mutatja azt, hogy egy rossz rendszer, a kommunista rendszer jóval a rendszer bukása után is kihat az ország sorsára, a társadalomra, és okoz problémát a mindennapjainkban. B allasztként cipeljük magunkkal ezeket az ügyeket, és ezzel nehezítjük a jövőbe látást, ezzel nehezítjük a jövőbe mutató terveinket és az együttműködést. Mondom ezt azért, mert beszélgettem egypár korombélivel, hogy ők mit gondolnak erről a kérdésről, és bi zony az én korosztályomat sokkal inkább érdekli a jövő, mint a múltba tekintés, sokkal inkább az érdekli, hogy mit tesz a politika, a kormány vagy bármelyik képviselő azért, hogy a jövőben a Magyarországon élő embereknek az élete jobb legyen, az életminősé ge javuljon. Érthető ez a hozzáállás, hiszen mi már nem tapasztaltuk meg azt, hogy mit jelent egy ilyen múltbeli rendszerben élni, hála istennek, nincsenek összehasonlítási alapjaink, épp ezért azt gondolom, hogy érthető, ha a fiatalok egy kicsit vonakodva , apatikusan állnak ehhez a dologhoz. De azt gondolom, hogy ők is, és mindenki más is be fogja azt látni, ahogy én is beláttam, hogy ennek az ügynek a lezárása kihat a társadalom jövőjére, és kihat a fiatalok jövőjére, a mi jövőnkre is. Éppen ezért támogat tam teljes mellszélességgel az MSZP elnökségi ülésén, amikor erről szó volt, hogy igen, legyen egy bátor hozzáállás, igen, egyszer s mindenkorra kezeljük ezt a kérdést valósághoz közeli módon, próbáljuk egyszer s mindenkorra lezárni ezt a kérdést, a múltna k ezt a szeletét, mert ezáltal tudunk a magunk számára egy tisztább, kiszámíthatóbb jövőt biztosítani. Fontos a probléma valós kezelése, de azt is látom a vita során, megismerve a szolgálatok és mindenféle szakértő véleményét, hogy a valós kezelés nem fogj a a teljes igazságot meghozni. Azért nem fogja meghozni, mert - amit Mécs képviselő úr is említett - vannak adatok, amelyek eltűntek, vannak olyanok, amelyekről nem is készültek adatok, számos olyan hiányosság van a dokumentációban ilyenolyan okból kifoly ólag, ami miatt a teljes, abszolút igazság nem megismerhető ebben a kérdésben. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy ehhez nagyon közelítenünk kell, és minden törekvése az itteni képviselőknek arra kell hogy irányuljon, hogy ezt az abszolút, teljes igazságo t a jelenlegi lehetőségekhez mérten a leginkább megközelítsük. Én hiszek abban, hogy ennek a valóságnak, ennek a valós kezelésnek a megközelítése, a teljes igazság megtalálása valahol a teljes nyilvánosság megteremtésében rejlik. Ma ez a kisebbik rossz. Eh hez a teljes nyilvánossághoz kell ragaszkodnunk, amit a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ is kezdeményezett. És igen, azt is látom, hogy '90ben ez a törvénytervezet valószínűleg a társadalomban katarzist okozott volna; ma meg úgy látom, hogy egy kicsit kínlódást okoz nemcsak a képviselőknek, hanem a közélet, a társadalom számára is. (13.00)
