Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
692 tudj a valaki azt, hogy kicsoda ő? Nem tudjuk. Tud itt bárki is biztosat állítani arról, hogy ezek a folyamatok így vagy úgy, jobban vagy kevésbé, hogyan befolyásolták ennek az országnak a sorsát? Nem tudjuk. Ha valaki tudja, az talán majd elmondja ebben az ált alános vitában. Ezért nem az az igazán lényeges ma már, hogy kit és hogyan szerveztek be, kényszerítéssel, zsarolással vagy önként, hanem az, hogy a nyilvánosság megteremtésével éppen a további zsarolhatósági potenciált vegyük el az ezzel visszaélő vagy vi sszaélni bármikor képes erőcsoportok, szervezetek kezéből. Tisztelt Országgyűlés! Semmit nem lehet elveszíteni teljesen, csak az időt, mert minden, amit elveszítünk, a mulasztás által vész el. Egyetértünk azzal, sőt elsőrendűnek tartjuk, hogy legalább több időt ne veszítsünk, ezért támogatjuk az ügynökakták legteljesebb nyilvánosságra hozatalát. Minden előrelépésnek számít, ami többet enged láttatni a múltból, mint amennyit ma érzékelünk. Azonban a beszédem, hozzászólásom lényege mégsem az volt, amit eddig elmondtam, hanem az, ami ezután következik. Ugyanis ne higgye a hét előterjesztő szocialista képviselő, hogy jelen pillanatban az Országgyűlés abban az erkölcsi és morális helyzetben van, hogy ezt a döntést büntetlenül meghozza. A kérdés az, hogy meghozhat jae ezeket a törvénymódosításokat most az Országgyűlés valamiféle erkölcsi magaslatról, miközben eleddig hallgatólagosan, csendestársként tizenöt éven keresztül részese volt a játszmának. Megtehetie ezt büntetlenül? A választ mindannyian tudjuk, legalább is magunkban: nem teheti meg. Ezért meggyőződésem, hogy akkor jár el az Országgyűlés helyesen, ha e két törvényjavaslat elfogadása után feloszlatja önmagát, ezzel teremtve alapot és egyben lehetőséget a társadalom erkölcsi megújulásához. És ezzel tud utat nyitni a valódi rendszerváltoztatás megindításához. Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen módja a tabula rasának. Látom szocialista képviselőtársaim arcán, hogy ugyanolyan politikai lufinak gondolják a felvetésem, mint amit ők szoktak eregetni. Kérem, olvassá k el a hozzászólásom, gondolják végig, és pontosan tudni fogják, hogy az önök előterjesztésének van egy párja, ez pedig az Országgyűlés feloszlatása. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, SZDSZ. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tiszt elt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nehéz és keserves ügyet tárgyalunk, de azért, hogy ezt ilyen későn tárgyaljuk, magunkra kell vetnünk. Magunkra kell vetnünk, mert 1990ben, amikor az első szabadon választott parlament összeült, nyomban felismertük enne k a problémának a súlyosságát. Mert az úgy volt, kedves Horn képviselőtársam, hogy 1989 végén, amikor október 23án közös akarattal kikiáltottuk a Harmadik Köztársaságot - közös akarattal, közös megegyezéssel , akkor a titkosszolgálatok, a IIIas ügyosztá ly még változatlan hevességgel dolgozott ránk. Amikor egy bátor rendőrtiszt, a III/IIIas őrnagya bevitt két újságírót, Lovas Zoltánt és Gaál Zoltánt, s ők ott videóval felvettek iratokat, akkor kiderült, hogy a novemberidecemberi jelentésekben szerepeltü nk. Szerepeltem például én is, a levelemet felbontották, lehallgattak bennünket változatlanul. Mint hulla lábán a köröm, úgy nőtt tovább a titkosszolgálatok működése. Ezt nem lehet semmivé tenni! Akkor igenis egy kegyelmi állapotban voltunk, hiszen mindenb en megegyeztünk - egy csoda történt! , és a régi diktatúrának a 99 százalékban megválasztott Országgyűlése meghozta mindazokat a rendszerváltó törvényeket, amiket a Kerekasztalon közösen dolgoztunk ki, de legfőképpen a mi iniciatívánk alapján. Ez óriási d olog volt! És akkor nem volt képes az uralmának utolsó perceiben lévő rendszer megakadályozni azt, hogy a titkosszolgálatok tovább rombolják a helyzetet. Ezért adta be Demszky Gábor és Hack Péter 1990 kora őszén azt a törvényjavaslatot, amely szerint át ke ll világítani a politikai élet szereplőit. Ez egy nagyon szerény törvényjavaslat volt. Akkortájt Németh Miklós leköszönő miniszterelnök úr átadott egy listát - tudomásom szerint - két embernek, a kijelölt új miniszterelnöknek, a dezignált miniszterelnöknek , Antall Józsefnek és Göncz Árpádnak, aki ideiglenes köztársasági elnök volt, az Országgyűlés elnöke, és ezekből a listákból
