Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
677 egy időben került a Ház elé az agrárgazdasági törvény ről szóló miniszteri beszámoló. Most legalább van határidő. Ezt előrébb lehet hozni? Nyilvánvalóan biztos. Meg kell próbálni! De határidő nélkül ugyanazt érnénk el, mint ami eddig volt, egy betarthatatlan szabálynak a fenntartását. Ezt meg lehet bírálni, d e azok tegyék, legyenek szívesek, akik a korábbi határidőt egyszer is képesek voltak teljesíteni. Egyebekben általános vitára alkalmasnak tartjuk, némi módosítással elfogadásra is ajánljuk a Háznak. Olyan törvényt meg jelen pillanatban, amely az ellenzék t ámogatását is megnyerné - látva a hozzáállásukat , nem lehet a Ház elé hozni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Harrach Péter) : Következik Karsai Péter képviselő úr, az MDF vezérszónoka. KARSAI PÉTER , az MDF képviselő csoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a jelen hozzászólásom összeállításán dolgoztam, az egyes fejezetek átgondolásakor, illetve a módosítandó szövegrészek egybevetésekor praktikusan rövid, jellemző címmel igyekeztem ellátni az adott munkarészt. Így tettünk máskor is, például amikor egy egész ország salátatörvényről beszélt egykoron. Mosolytörvény - ez volt az első jelző, amely a bevezető sorok, a törvény céljának megfogalmazása során eszembe jutott. Felsejlett a ragyo gó Kánaán, az ígéret földje. Álomszerű dolgok, úgymint az agrárfejlesztés kiszámítható keretei, kormányzati hozzájárulás a mezőgazdasági termelők életszínvonalának javulásához, a vidéki népesség megtartása, nos, ezek mind olyan ügyek, amelyekért politikusn ak, gazdának élni érdemes, s amelyek immár nyolcadik esztendeje törvénybe foglaltattak. Gyakorlatilag változatlan a szöveg, érvényes a törvény, és mégis exponenciálisan nő az agrárdemonstrációk időegységre jutó száma. Van abban valami nagyon groteszk és na gyon szomorú, hogy nyolc esztendő múltán kihúzzuk egy soha be nem tartott törvényszövegből egy törvénymódosítás során az uniós csatlakozásra való felkészülést, ezt a napjainkban is bizonyítottan soha be nem tartott előírást, merthogy per forma csatlakoztun k. Ezen a megmerevedett tehetetlenségen csak kínosan mosolyogni lehet, így egész jó név az, hogy mosolytörvény. Sajnos nem lehet szabadulni attól az érzéstől, hogy a valóság megjavítása helyett az arról alkotott kép átfényezése folyik törvénymódosítás címé n. A módosítandó szabályozás előírta az agrártámogatások folyamatos növelését. De hogy mennyi az annyi, és azt hogyan oszthatjuk el igazságosan, arról éppen harmadik esztendeje folyik egyre hangosabb vita. Tény, hogy a gazdatársadalom - megkockáztatom - dö ntően nagyobb része úgy érzi, hogy a törvényben eddig garantált növekedés számára nem más, mint húsbavágóan érezhető csökkenés. Hogy is van ez? A működés alapján ez a törvény gumitörvény. Ha megnyújtom, 300 milliárdnak látszik, ha elengedem, összeugrik, és nincs a fele sem. A felelős miniszter úr idejének jelentős részét az teszi ki mostanság, hogy tájékoztatja a magyar társadalmat arról, hogy törvénytisztelő kormányzatunk tevékeny közreműködésével soha nem volt mértékben emelkednek a gazdáknak juttatott tá mogatások. Kevesebb hír van róla, de sajnos mára már tény, hogy ebben az időszakban felgyorsult a magyar parasztság pusztulása, elhalása. Az ellentmondás lényegét jól tükrözi napjainkban a Felvonulási tér képe, a pedánsan sorba állított traktorok százai és a flaszteren topogó gazdák tétovasága. A gazdák pontosan tudják, hogy 2003ban komoly természeti csapás érte őket. Rajtuk kívül álló okok miatt iszonyú károkat szenvedtek el, és az évszázad aszálya után a valódi segítség elmaradt. A társadalom számára ugy an ködösítésképpen csak úgy záporoztak különböző nyilatkozatokban a milliárdok, de a végül nyújtott kárenyhítő hitel nem jövedelem, hanem visszafizetendő kötelezettség lett. 2004, az első uniós év pedig e kötelezettség, a visszafizetés megkezdése mellett a gazdasági csődöt hozta.
