Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
675 amely megfelelő piaci értékesítési lehetőségekkel bír, akkor azt nem lehet hosszú távon tartani, hogy az intervenciós felvásárlásban bízva raktárra termeljünk. Ez az egyik legnagyobb probléma, és az Európai Unió ezt fölismerte, er ről a mezőgazdasági bizottság két héttel ezelőtti ülésén már tárgyaltunk, gyakorlatilag már készen van a 20072013ra vonatkozó európai uniós agrár- és vidékfejlesztési támogatási rendelet - nem irányelv, nem ajánlás, rendelet. Ez a rendelet, mint tudjuk, 2004. május 1je óta minden európai uniós országban - köztük Magyarországon is - kötelező érvénnyel lesz a jogrendbe beillesztve. Ehhez kell nekünk alkalmazkodni részben akkor, amikor ezt a törvénymódosítást készítjük elő, részben akkor, amikor majd - és r emélhetőleg ez a 2006. évben bekövetkezik - ennek a törvénynek a helyébe egy agrár- és vidékfejlesztési törvény kerül megalkotásra, ami egységesen kezeli a vidék infrastrukturális, szociális, gazdasági, ökológiai és ökonómiai fejlesztésének kérdéseit, össz hangban azzal a részben átalakuló támogatási rendszerrel, amelyet az Európai Unió a 2007. évtől kezdődően alkalmazni fog. E törvény preambulumában, és erre Pap János képviselő úr utalt, valóban megfogalmazásra kerülnek azok a stratégiai pontok, amelyek érv ényesülését megcélozzuk, és amire nézve szeretnénk a vidékstratégiát is építeni. Ebben a részben kiemelt szerepet kap a versenyképes gazdálkodás, a szükséges szerkezetváltás, az agárkörnyezetgazdálkodás szélesebb körű bevezetése. Ezzel, azt gondolom, egye tértünk. Amikor itt egyesek előjönnek az általam egyébként támogatott gondolattal, hogy nem szerencsés, ha a kormány egyik ágazatból a másikba úgy csoportosítgat, vagy kéri átcsoportosítgatni a pénzeket, hogy közben x ezer pályázó arra vár, hogy elbírálják ; arról viszont nem beszélnek a kritikusok, én viszont beszélek, hogy ennek az átcsoportosításnak nem az az oka, egyes médiumokban sajnos azt hallottam, hogy ezt az agrárköltségvetésből kivonják, hanem az agrárköltségvetésen belül egy másik ágazat irányába , nevezetesen az abraktakarmányfogyasztó ágazat irányába kívánják ezt megtenni azon gazdák érdekében, akik most itt a tüntetésen a sertés, valamint a baromfiértékesítési és jövedelemtermelői nehézségekről beszélnek. De a megoldás nem az, hogy állandóan a támogatásokat pakolásszuk innenonnan, hanem megpróbáljuk azt a struktúrát, amelyben a tisztelt termelő tevékenykedik, a megfelelő volumenben, megfelelő technológiai szinten és piacorientáltan fejleszteni. Ez azt jelenti, kedves jó barátaim, ha valaki cs upán az állattenyésztésben úgy próbál jövedelemhez jutni, hogy abból a támogatásból nem részesedik, amelyet az abraktakarmánytermelés alapján az európai uniós támogatással együtt a nemzeti kiegészítés ad, akkor csak csődbe kerülhet. Az Európai Unióban azé rt nincs a sertés- és a baromfiágazat vonatkozásában kifejezetten célorientáltan támogatás, mert a növénytermesztésen, tehát az abraktakarmány megtermelésén keresztül juttatják oda ezt a támogatást. Magyarországon azzal a szerencsés birtokszerkezettel, ame ly ’9094 között kialakult, elértük, hogy a termelő és a használó viszonyrendszerében, valamint az állattenyésztő és a hozzá tartozó takarmánytermelő területek vonatkozásában elváltak egymástól a szereplők. Borzasztó rossz dolog! És ha a szereplők nem fogn ak arra rájönni, hogy az abraktakarmánytermelők ebből a támogatásból kvázi az árakon keresztül, de juttassanak az állattenyésztőnek is, akkor probléma lesz. Az ő áruja részben eladhatatlanná válik, az abrak, mert nem lesz, aki ezt fogyasztaná, mert az áll atállomány úgy alakul, ahogy alakul, a másik oldalról meg tönkremenetel van, mert az állattenyésztő természetesen nem fog ehhez hozzájutni. Tehát vagy megállapodnak, vagy az lenne a szerencsésebb, ha végre most már egyszerűen látnánk, hogy sikeres állatten yésztés akkor van, akkor hajtható ez végre Magyarországon, ha a takarmánytermelés és az állattenyésztés egy szerkezeti egységben, egy üzemen belül valósul meg. Ez lesz az, amiről majd ennek a törvénynek is valamiféle felhatalmazás alapján szólnia kell. Nem tartom én sem túl optimális megoldásnak azt, hogy a kormány kialakítja, és az Országgyűlés elé terjeszti a középtávú agrár- és vidékfejlesztési stratégiát. Nem tartom szerencsésnek azt sem, ami a 4. §ban megfogalmazásra kerül: az agrárgazdaság működése, jogi és gazdasági feltételei kialakításában a kormány arra törekszik, hogy… Ezeket határozatban talán el lehet fogadni, vagy egy állásfoglalásban, de törvényben nem. A törvényben egészen más megfogalmazásokat kell használnunk. A stratégia kialakításánál me g kell határozni, hogy az milyen időszakra vonatkozik.
