Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 28 (202. szám) - Az ülésnap bezárása
645 Vajon fogjáke évszázadok múltán utódaink a XXI. század elejét követendő példaként emlegetni? Bevonulhate mezőgazdaságunk uniós csatl akozása az ágazat történelemkönyvének aranylapjaira? Sajnos a válasz meglehetősen kétséges. Most már ott tartunk, hogy kormánypárti oldalról nézve sem egyértelmű az igen. Pedig Koppenhága után nagyon sokan elhitték, hogy a szocialistáknak sikerült jobb fel tételeket kiharcolni a magyar mezőgazdaság, végső soron a magyar vidék számára, mint a polgári kormánynak. Nagyon sokan bíztak benne, hogy új munkahelyek jönnek létre, és egyfajta biztonság, kiegyensúlyozottság lesz a piac sajátja. Keserűen kellett csalódn iuk. Sem az intervenciós gabonafelvásárlás, sem a területalapú támogatás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hogyan lehetséges az, hogy az Európai Unióban kipróbált támogatási formák, amelyekkel biztosítani tudták a különben nem olyan jó adottságú t erületek tulajdonosainak talpon maradását, sőt prosperitását, nálunk csődöt mondottak? Nem túlzás ez a kifejezés! Gondoljunk csak az agrárdemonstrációkra, vagy idézzük emlékezetünkbe fogadóóráinkat, ahol mindenki találkozhat olyan gazdával, aki a tönk szél ére került fizetésképtelensége okán. Mostanában nagyon gyakran hallhatjuk Németh Imre miniszter úr szájából az október 16ai és az április 30ai dátumot, mint olyan határnapokat, amelyek között lehetséges kifizetni az úgynevezett egységes területalapú támo gatást és a kiegészítő nemzeti területalapú támogatást. Arról viszont nem hallani, mit tett azért a miniszter úr, hogy október 17én minden jogosult megkaphassa a pénzét, pedig az uniós és a hazai jogszabályok talán erre is lehetőséget adtak volna. Nagyon gyengének tartják a gazdák azt az érvelést, amellyel magyarázkodni próbál az agrártárca vezetője, miszerint a hibás kérelmek vizsgálata tart ilyen sokáig. Vagyis nem a minisztérium, hanem a tévedő igénylők miatt késik az első nekifutásra októbernovemberre ígért kifizetés. Csakhogy az igényléseket már tavaly nyáron benyújtották a termelők, ők közben, illetve azóta arattak, raktárt kerestek, szántottak, vetettek. Mit csináltak addig a minisztériumban, illetve a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalokban? Hogyan lehetséges az, hogy mintegy fél év alatt csak a kérelmek körülbelül 50 százaléka esetén történt kifizetés? Ráadásul ez a statisztika is megtévesztő kissé, hiszen arról nem hangoznak el konkrét számok, hogy az összesen igényelt pénz hány százalékát kapta már meg jogos tulajdonosa. (1.10) Azt pedig a miniszter úr is elismerte egy írásbeli válaszában, hogy “a nagyobb területet hasznosító gazdaságok esetében a túligénylés problémája fokozottabban jelentkezik, mivel többnyire nagy számú fizikai blokkban érintettek, ebből következően a túligénylés előfordulásának valószínűsége esetükben nagyobb, mint a kisebb területet hasznosító, kevesebb blokkban érintett gazdálkodónál”. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egy kis türelmet k érnék, elnök úr. Ez érthető magyarra fordítva annyit tesz: igaz az a hír, hogy eddig elsősorban a kisebb összegre jogosultak kapták meg a támogatást, míg a nagyobbak még mindig várnak a pénzükre. Csak remélni tudjuk, hogy a gazdák a magyar parasztemberekre jellemző szívóssággal képesek lesznek talpon maradni a területalapú támogatás megérkezéséig, s hogy Németh miniszter úr a következő alkalommal képes lesz megszervezni a támogatások mihamarabbi kiutalását. Köszönöm a türelmet, elnök úr. (Halász János tapso l.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Úgy látom, a kormány részéről nem kíván senki válaszolni az elhangzottakra. Az ülésnap bezárása
