Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 28 (202. szám) - Beszámoló a Magyar Köztársaság Országgyűlése számára a Magyar Rádió Közalapítvány 2003. április 1. és 2004. február 29. közötti tevékenységéről, valamint a Magyar Rádió Közalapítvány 2003. április 1. és 2004. február 29. közötti tevékenységéről szóló ... - ELNÖK (Mandur László): - GELLÉRT KIS GÁBOR, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnöke:
621 A Danubiuskoncesszió ügyéről. Az egész történet jóval messzebb mutat, mint ami itt pusztán a Magyar Rádiónak juttatott koncessziós díjból következnék, mert akkor vi ssza kellene mutogatni, hogyan is állapították meg 199697ben az első szerződéskötéskor ennek a frekvenciának az értékét; akik ezt megállapították, helyesen mérték fel a piacot, valóságos értéket állapítottak meg? És akkor olyan emberek felelősségéről kel lene megemlékezni, akik már nincsenek a helyükön, más szempontok alapján határoztak és így tovább. Előállt egy piaci helyzet, amikor nem vitásan mégiscsak az történt, hogy az eredetileg kialakított 1,2 milliárdos koncessziós díj tarthatatlan volt. Versenyh ivatali döntés emlékezett volna meg arról, hogy ez nem felel meg a piaci viszonyoknak. Ez idő előtt a felek által megszüntetett bírósági eljárásban a Sláger ügyében derült már ki. Úgyhogy itt nem a Rádiót érte sérelem, és senkinek nem volt szándéka sem az ORTTben, sem egyebütt a Magyar Rádiót megkárosítani, megrövidíteni, egész egyszerűen egy korábban rosszul felmért piaci helyzet korrekciójából adódott ez a dolog. De ami már a Rádiót illeti: az tudható volt, hogy a múlt évben lejár a Danubiuskoncesszió. Senki nem gátolta meg a részvénytársaság vezetését abban, hogy bejelentkezzenek az ORTTbe, és azt mondják, hogy kérem szépen, szeretnénk részt venni a koncessziós tárgyalásokon, mert mi érdekeltek vagyunk ebben a történetben. Ez azonban nem történt meg. A legutóbbi bizottsági ülés óta megnéztük a vonatkozó dokumentumokat, nem történt ilyesmi. Utólag sajnálkoztak afölött, hogy az ORTT kihagyta őket ebből a folyamatból. Az ORTTnek nem a Magyar Rádióval kell foglalkozni, a Magyar Rádió anyagi, gazdasági érde keit a Magyar Rádiónak kell képviselni. Ezzel nem mentegetni akarom az ORTTt, mert nyilván bevonhatták volna felszólítás nélkül is a Magyar Rádiót, de ettől függetlenül a mulasztás az mulasztás. A hitelességi versenyről, amit Homa képviselő úr előszeretet tel emleget. A hitelességnek e pillanatban nincs jobb értékmérője, mint a hallgatottság, nem tudunk ennél jobbat. Bárki ezzel előhozakodik, hogy ennek, annak a hírszolgáltatónak a hírei számára a leghitelesebbek, ez nagyonnagyon vitatható. És ebben a hall gatottsági versenyben minden nem vitatható pozitívuma ellenére folyamatos vesztésben van a Magyar Rádió, sajnálatosan. Ennek egy része egyébként természetes, tehát félre ne értsék, nem arról van szó, hogy bárkinek a számlájára akarom írni, ez egy szükségsz erű átalakulás, ennek a mértéke, sebessége és mélysége az, amivel kapcsolatban folyamatosan meg kell kérdezni, hogy megtettünke ellene mindent vagy sem. S nem hiszem, hogy bármi okunk volna az elégedettségre. Legkevésbé - ezért hoztam szóba még a pulpitus on - a fiatal korosztály körében, ahol sajnos a Magyar Rádió nincs jelen a 19 és 35 év közöttiek között. Az a korosztály pedig, amelyik arra szocializálódott, hogy reggel a Magyar Rádióval ébred, este azt hallgatja, isten tudja, még milyen programokat hall gat, az egy más kérdés. A döntések, amelyek még előttünk vannak, olyan tapasztalatokra kell hogy épüljenek, amelyek az egyes adókat, tehát a Kossuth, Petőfi, Bartók hallgatottsági adatait, struktúráját, miegyebét nagyon alaposan megméri az elmúlt esztendők változásainak mérlegén. Sajnálatosan az a helyzet, hogy a Petőfi hallgatottsága a legjobb esetben is - mondjuk, az olimpia egy kiugró időszak volt ebből a szempontból, és ez nem is a beszámolási időszak tárgya, de ha már szóba hozta képviselő úr, hogy a P etőfi hallgatottsága - egyébként kimutathatatlan rendesen. A Bartóké is. De ez nem feltétlenül baj. Ha a Bartókról kimondhatná a vezetés, hogy igen, ez egy elit kulturális rádió, ennek a döntésnek volnának következményei, sokféle, műsorpolitikai, strukturá lis, személyzeti és egyéb következményei. De ki kell mondani, nem kell félni ezektől a döntésektől, és ennek megfelelően lehet egy korszerű műsorstruktúrát hozzárendelni. De ezek a döntések odázódnak különféle módokon. Még egy dologról szeretnék megemlékez ni, ez pedig a digitalizáció. Ezt Homa képviselő úr is, Halász képviselő úr is szóba hozta. A digitalizáció a jelen valóság és még egy tisztázatlan jövőkép egyszerre. Jelen valóság annyiban, amennyiben a műsor felvétele, vágása az esetek igen nagy hányadáb an már digitálisan történik, a sugárzás azonban nem, ez a jövő. Nem akarok ennek a mibenlétéről itt részletekbe bocsátkozni, mert ilyen értelemben ez nem szakmai fórum, viszont az