Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 28 (202. szám) - Beszámoló a Magyar Köztársaság Országgyűlése számára a Magyar Rádió Közalapítvány 2003. április 1. és 2004. február 29. közötti tevékenységéről, valamint a Magyar Rádió Közalapítvány 2003. április 1. és 2004. február 29. közötti tevékenységéről szóló ... - ELNÖK (Mandur László):
614 A Magyar Rádió műsorstruktúrája - erről a beszámoló megint óvatosan fogalmaz - egyfelől keresi a helyét, másfelől pedig tradicionális. Amikor ezt a szót kimondom, hogy tradicionális, akkor kérem, hogy valami csekély iróniát próbáljanak mögé érezni, egyszerűen azért, mert ha elővesznek egy 2530 esztendővel ezelőtti rádióújságot, és megnézik, hogy abban milyen műsorok voltak, és hogyan néz ki a mai rádióműsor, akkor legfeljebb a címek változtak, a műsorstruktúra nem, m iközben itt azért voltak változások az elmúlt években, nem is csekély változások. Ezeknek a változásoknak a követése, legalábbis olyan értelemben, hogy tudomásul vesszük őket, és megpróbálunk tenni valamit annak érdekében, hogy a közrádió igenis betölthess e azt a funkciót, amelyet a törvény szán neki, ez nem történik meg. Itt sajnos, és ezt önkritikusan be kell látnunk, adósai vagyunk elsősorban maguknak a hallgatóknak természetesen. A műsorstruktúrának ez a tradicionalitása, konzervativizmusa elsősorban pe rsze a Kossuthra vonatkozik és némiképpen a Bartók rádióra. A Petőfi ismert okokból keresi a helyét és a hangját, az elmúlt esztendőkben többször is megváltozott a hullámhossz, amelyen hallgatni lehet, ami egy rádió, egy rádióállomás esetében elég drámai v áltozás, mert a hallgatók igen hamar leszoknak valamiről. És akkor ez a probléma, amiről eddig szóltam, már átvezet az utolsóhoz, amelyet említendő vagyok, ez pedig a médiapiaci helyzet és a Magyar Rádió viszonya. 1996, egészen pontosan '97 óta, amikor val óságosan beindult a kereskedelmi rádiózás az országban, rövid idő alatt jelentősen átstrukturálódott a hallgatóság az egész országban. A helyi és a körzeti rádiózásnak olyan mértéke valósult meg az elmúlt szűk nyolc esztendőben, amelynek a kifutását, hatás ait nemigen mérte föl sem a törvényalkotó 1995ben, sem pedig azok az intézmények, amelyeknek szerepük volt a frekvenciakiosztásban, szerepük volt abban, hogy megmérjék, milyen is lesz ez a médiapiac. A helyi rádiózás milliókat von le, a rádiózás szokásai jelentősen átalakultak ahhoz képest, amilyen a médiatörvény előtt volt Magyarországon. Maga a rádiózás a médiastruktúra átalakulása következtében sokat veszített népszerűségéből, hallgatói számából. Ha ezt egy egzaktabb számmal akarom értésre adni, akkor a zt tessék elképzelni, hogy ma a médiagazdaságban, pontosabban a reklámgazdaságban megforduló pénznek nem egészen tíz százaléka az, ami a rádiós piac, 810 százalék között van a rádiós piacé, a többi 4040 százalék a lapoké, a televízióé, a rádió jelentősen visszaszorult, és ezen belül a Magyar Rádió is rengeteget veszített. (22.30) Ennél drámaibb dolog azonban, hogy a Magyar Rádió hallgatói között mind kevesebb a fiatal; az egzakt felmérések sajnos azt mutatják, hogy a 1935 év közötti korosztályban a Magya r Rádió hallgatottsága kimutathatatlan. Számunkra, akiknek az a feladata, hogy foglalkozzunk hivatalból a Magyar Rádió jelenével, jövőjével, talán ez a legfájdalmasabb. Amikor erről gondolkodunk, akkor természetesen megpróbáljuk egyben látni a problémát. E z is összefügg azzal a szándékkal, amit a bizottsági üléseken már említettem, hogy egyhangúlag úgy döntött a kuratórium elnöksége, hogy új székházat építünk, és ez az új székház nem pusztán egy fizikai változás, nem pusztán egy földrajzi változás lesz, han em tartalmilag a kihívásokra reagálni inkább képes rádiót próbálunk kialakítani, fölépíteni. Abban a pillanatban, amikor értékelhető adatok lesznek a birtokunkban, természetesen idejövünk a tisztelt Ház elé, a szakbizottság elé beszámolni, mert hiszen ez k ötelezettségünk, amikor eljutunk eddig, de tény - és ez a beszámoló időszakában történt meg, és ezért szólok róla zárásképpen , hogy az új székházra vonatkozó kuratóriumi elnökségi döntés ebben az időszakban született meg. Azt gondolom, ez volt ennek az i dőszaknak a legfontosabb döntése, és remélem, hogy amikor a végére érünk, akkor úgy állhatok ide önök elé, hogy mindazok a remények, amelyeket fűztünk az új székházhoz, beteljesültek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) :
