Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 28 (202. szám) - Az M5-ös autópálya 3. fázisának megépítéséhez szükséges koncessziós szerződés módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - MANNINGER JENŐ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - TÓTH SÁNDOR (MSZP):
575 generációk nyakába, ami meghatározza bizony a következő időszakban az életszínvonalat és az embereknek az életét is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Manninger Jenő ké pviselő úrnak, Fidesz. (19.30) MANNINGER JENŐ (Fidesz) : Köszönöm szépen. Nem akarom ismételni az előttem szólót, de valóban úgy látszik, a történelem nehéz dolog egyes szocialista képviselőknek. Tudjuk, hogy az uniós csatlakozást is ők készítették elő, iga z, hogy akkor még a Szovjetunióra gondoltak. Körülbelül ennyi igaz ebből a történetből is, hiszen egyértelmű, hogy kik írták alá a szerződést, miért volt bebetonozva. De ez már mindegy, tényleg visszafelé nézzük, és szögezzük le azt, hogy szerencsés volt a kormány, meg tudta változtatni a szerződést. A 3. §ról azért el kell mondani a történeti hűség kedvéért, hogy biztos, hogy szükség van erre, de ha már úgy néz ki, hogy a kormány most mindent megépít, hiszen semmire sincs fedezet, úgyhogy teljesen mindegy , hogy mennyit épít, hogy 600 milliárd forintot vagy 800 milliárd forintot fog rendelkezésre állási díj keretében visszafizetni. Úgy látszik, ez nem igazán érdekli a jelenlegi kormányt. Tehát szükség van erre az autópályaszakaszra, habár meg kell mondanom , nagyon jó lett volna, és az lett volna igazán nagy bravúr, ha az 5ösre uniós támogatást szereztek volna, hiszen ez egy olyan tranzitút, amelyről korábban is azt nyilatkozta az Európai Unió, hogy ha szükséges, uniós támogatást tud hozzá adni. Az M43as m indenképpen előbbre való lett volna, tehát ha már itt tartunk, akkor ez egy méltányolható felvetés. De mondom, itt az igazi probléma az, hogy nincs fedezet, és ahogy a kormányelőterjesztésben benne volt - igenis benne van , az autópályadíjemelés egy oly an alternatíva, amelyet a kormány betervezett, 2007től háromszorosára kívánja emelni az autópályadíjakból eredő bevételeket, ebből pedig magas autópályadíjak következhetnek, tehát miután nincs fedezet, a kérdés nincs megoldva. Úgyhogy most lehet ünnepelni , csak attól tartok, hogy majd 2008ban újra fogunk beszélgetni erről a kérdésről. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra következik Tóth Sándor képviselő úr, MSZP. TÓTH SÁNDOR (MSZP) : Nagyon sokan elcsodálkoztak már, akik hitelt vettek föl akár lakásépítésre, akár gépkocsivásárlásra, hogy amikor kiszámolták, hogy a végén mennyit kellett visszafizetni, az bizony a többszöröse volt annak, mint amennyire eredetileg gondoltak. Tehát valami hasonló konstrukció valósul meg i tt is. A kérdés az, hogy ki vegye föl a hitelt. Ha nincs a költségvetésben erre elkülönített forrás, és van egy jogosult is, aki építkezik, akkor vagy mondjuk fel azt a szerződést, ami az AKA Rt.vel jogszerűen fennállt, és a magyar állam kezdjen hozzá újr a hitelt felvenni, közbeszerzési eljárást indítani, ezzel késleltetve ennek a beruházásnak a megvalósítását, vagy a koncesszor vegye fel a hitelt. A kettő között mi a különbség? Az, hogy a bankok - akár nemzetközi bank, akár európai bank, akár kereskedelmi bank - kit találnak jobb adósnak. Nagyon érdekes megállapításokat is lehet tenni. A magyar állam közel sem minősül olyan jó adósnak a metróépítés felmondása kapcsán, mint egy koncesszor vagy egy befektető, ahol megy az autó az autópályán, beszedi a díjat vagy a matrica árát, és biztonsággal vissza tudja fizetni a hitelt. Tehát ebből a szempontból majdnem teljesen mindegy, hogy a beruházó, a befektető vagy az állam veszi föl a hitelt, mert a kamatkötelezettsége ha 20 évre, ha 27 évre, ha 15 évre veszi föl, ugyanúgy fennáll, és ezek kamatos kamattal számolnak.
