Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 28 (202. szám) - Bejelentés népi kezdeményezésről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
491 A magyar kormány a magyar mezőgazdaság támogatásának kérd ésében megbukott. A magyar kormány az elmúlt esztendőkben a lehető legrosszabb módon támogatta a magyar gazdákat, ennek az eredménye az egy évvel ezelőtti agrárdemonstráció és a mostani agrárdemonstráció. A magyar kormány megtette vajon mindent, hogy a ma gyar gazdákat, a magyar mezőgazdaság szereplőit felkészítse az európai uniós csatlakozásra? Hiszen elég régóta tudtuk a dátumot, elég pontosan tudtuk, hogy erre mikor kerül sor. A mezőgazdaság szereplőit alapvetően két módon lehet támogatni és felkészíteni az uniós csatlakozásra. Az egyik nem materiális jellegű: tudással kell őket felruházni és felvértezni. Ugyanúgy, ahogy tették ezt az osztrákok a csatlakozás előtt, ahogy tették ezt a szerencsésebb nemzetek. Ha ezt komolyan gondolta volna a magyar kormány, akkor miért próbálja rendszeresen szétzülleszteni a falugazdászhálózatot? Akkor a szétzüllesztés helyett, az elbocsátások helyett miért nem erősítette azt a rendszert, azt a hálózatot, amely a magyar gazdákat az új viszonyokra való felkészülésben tudássa l, technológiával, eszközökkel, egyebekkel segítette volna? A másik, amivel támogatni köteles a kormány a magyar mezőgazdaságot, az anyagi jellegű és anyagi típusú. Miniszterelnök úr arról beszélt, hogy a támogatási források rendelkezésre állnak, és azért nem lettek kifizetve, mert a beadott pályázatok háromnegyed része hibásan volt kitöltve (Dr. Németh Imre: Egynegyed része!) , itt hiányzik a szellemi felkészítés. No de az anyagi felkészítés vonatkozásában olyan pályázatokról van szó, amit tavaly nem fizett ek ki, tavaly elnyert pályázatokat nem fizettek ki, forráshiányra hivatkozva; nem az ideiekről van csak szó, hanem a tavaly elnyert, odaítélt pályázatokról, amelyek forráshiány miatt nem lettek kifizetve. Miniszterelnök úr azt mondta, hogy a magyar mezőgaz daság versenyképes volt. Versenyképes volt egy kvázi piacon, a KGST idejében, ahol az értékek mérése egészen másképpen működött. De azért a rendszerváltás idejére - és ezt ne felejtsük el - az akkori 1400 mezőgazdasági termelőszövetkezetből több mint 800 m ár veszteséges volt és a csőd szélén állt. Miniszterelnök úr azt mondta, hogy a mezőgazdaság ügye és a mezőgazdaság kérdése át van politizálva. Ez igaz; és szomorúan és közösen állapítsuk meg, hogy az átpolitizálás általában a szakmai hozzáértés hiányát hi vatott elfedni. Amikor valamit nem tudunk vagy nem akarunk megoldani, akkor erről el szoktunk kezdeni politizálni. A kérdés az, és a fordulópont, amiről miniszterelnök úr beszélt, az lehet és majd az jelenti, hogyha eldönti a magyar politika, hogy a magyar vidék érdekében politizále, vagy pedig a magyar vidék voksait akarjae megszerezni. Az elmúlt 15 esztendő a voksszerzésről szólt, és ez kellőképpen tönkre is tette a magyar mezőgazdaság helyzetét. Igaza van miniszterelnök úrnak, váltani kell, új politiká ra van szükség, erre kötelez minket az elmúlt 15 esztendő tapasztalata, és kötelez minket az európai uniós tagság és az ebből adódó feladatok sokasága és halmaza. Ha komoly a szándék, és nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul ez a nemes cél irá nti elkötelezettség, akkor nem kellene tervezni - és holnap reggel napirend előtt Karsai Péter képviselőtársam erről fog beszélni - a falugazdászhálózat további gyengítését, további leépítését, hanem meg kell keresni azokat a forrásokat, szellemi és anyag i forrásokat, ahol a parlamenti pártok összefogva, valóban egységesen segíteni tudnak a magyar vidéknek, a mezőgazdaságból élőknek, és akkor ők majd el fogják végre hinni, hogy a munka nem a voksaikért, hanem a magyar vidékért, a magyar mezőgazdaságért fol yik, ezt helyezi célkeresztbe, és ez a legfontosabb. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
