Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 22 (201. szám) - A Nemzeti Sporthivatal felügyeletének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - VARGA LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Harrach Péter): - SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
454 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenkinek megígérem, hogy ezúttal csak a költségvetési bizottságban elhangzott pluszérveket mondanám itt el, amiv el alátámasztottuk azt a 13 szavazatot, amellyel nem támogattuk ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. A sportra fordított költségvetési összegekről az elmúlt időszakban is rendkívül sok és szerteágazó vitát folytattunk. Ellenzéki képviselők vá ltig állítottuk és állítjuk, hogy a sportra szánt összegek jelentősen csökkentek az elmúlt időszakban. Kormánypárti képviselők, kormányzati tisztségviselők pedig váltig állították és állítják, hogy ezek az összegek növekedtek. Ha viszont csak a sportra szá nt összegeket nézzük a költségvetésben, akkor azonban megállapíthatjuk, hogy 2002 óta ezek az összegek 7,2 milliárd forinttal csökkentek. (13.10) Éppen azért jogosnak tartjuk nemcsak ellenzéki képviselők, hanem sportszakmai vezetők, sportolók, a sport vilá gában tevékenykedő hölgyek és urak aggódását is a sport szférája iránt. A költségvetési támogatások csökkenése és a sport szférájának nehéz költségvetésianyagi helyzete meglátszik abban is, hogy egyremásra szűnnek meg olyan egyesületek, olyan műhelyek, a hol olyan sportolókat nevelnek és edzenek, akik később olimpiai, világ- vagy Európabajnoki címeket szereznek vagy ilyen versenyeken tisztességgel helyt állnak. Volt szó a költségvetési bizottsági ülésen a diáksportról is valóban. Az indokolások egyik rész ében elhangzott, hogy a diáksport számára is mennyire fontos a Belügyminisztériumba való kerülés a MeHből. Ennek a létalapját némiképpen azért vitattuk, de azért azt megállapítottuk, hogy a kötött diáksportnormatívát is eltörölték a közelmúltban. Kérdésk ént merült fel, és talán az egyik legfontosabb kérdés, ha csak a költségvetési jellegű aggályokat nézzük, hogy vajon marade fejezeti önálló gazdálkodása a Nemzeti Sporthivatalnak. Mire azt a választ kaptuk a jelen lévő közigazgatási államtitkár úrtól, hog y az eddigi gazdálkodás sem volt igazából önálló, hanem valami köztes megoldás mentén gazdálkodott a Nemzeti Sporthivatal. Egy dolog viszont biztos, hogy ezentúl sem lesz fejezeti önálló gazdálkodása a Nemzeti Sporthivatalnak, ami azért önmagában probléma, és korábban a Miniszterelnöki Hivatalba való helyezése és az önálló miniszteriális képviseletének megszüntetése miatt is ezt az aggályunkat már elmondtuk. Ha azonban a törvényjavaslatot valaki megnézi, akkor azt látja, hogy van ezen túl is egy költségveté si kihatása a javaslatnak. Ez pedig az, hogy a belügyminiszter indokolt esetben átcsoportosításokat hajthat végre. Nyilvánvalóan az önkormányzati, illetve az egyéb szférákban jelenleg nem áll úgy anyagilag senki, hogy indokolt esetet nagyon nehéz volna kre álni. Ezt pedig azért veszélyesnek tartjuk, mert ez bizony megnyitja az utat az előtt, hogy akár a Nemzeti Sporthivataltól, tehát a sport szférájától is elvehet költségvetési forrásokat, ami a jelen helyzetben nem egészen kívánatos. Az önkormányzatokkal ka pcsolatos aggodalmak között egy polgármester képviselőtársunk a bizottsági ülésen elmondta, hogy az amúgy is gatyára vetkőztetett önkormányzatok már nehezen tudnak bármifajta sportcélú fejlesztésben, beruházásban, fenntartásban aktív résztvevők lenni, vagy legalábbis az önkormányzatok többségénél ez így van, ezért látok némi veszélyt a Belügyminisztériumhoz való áthelyezésben. Végül, de nem utolsósorban a költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén felmerült, hogy bizony az elmúlt időszakban rendkívül sok sp ortcélú terület tűnt el vagy vált bevásárlóközpont, benzinkút, lakópark vagy valamilyen plaza helyszínévé. Nem szeretnénk, ha ez a folyamat tovább folyna sem itt a fővárosban, sem az ország többi részében. Éppen ezért tartjuk kicsit sejtelmesnek és talán a ggasztónak azt a kitételt, amikor az ingatlanfejlesztési koncepcióról beszél ez a törvényjavaslat; persze az is inkorrekt volna a részünkről, ha már a bizonyítási lehetőséget elvitatnánk ebben az esetben.
