Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 14 (237. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - FARKAS IMRE (MSZP):
4465 Miért? Azé rt, mert aki álláskeresési járadékban részesül, és azt követően korábban talál munkát, megválthatja a hátralévő időszakot, de az ott keletkezett napok nyilvánvalóan elvesznek, ami a visszakerülést nehezebbé teszi. Még nehezebb lesz a sorsa azoknak, akik ed dig a nyugdíj előtti munkanélkülisegélyt vehették igénybe, de azoknak is, akik egyébként is segélyre voltak jogosultak, azért, mert ők ugyan 200 nap után visszajuthatnak a munkanélküliellátásba, de csak a segélyezési formához, nem pedig az álláskeresési járadékhoz. Az álláskeresési járadékhoz csak akkor jutnának vissza, ha a 200 nap és a 365 nap közötti időszakot tudnák kezelni, tehát nem vennék igénybe a segélyüket, hanem ehelyett például dolgoznának és megszereznék a 365 napot. Ezek a kitételek teljesen lehetetlenné teszik a visszakerülést az álláskeresési járadékba, ezért a magam részéről azt kérem, változatlanul elégedjünk meg azzal, hogy ezen a helyen is 200 napos munkaviszonyt követelünk meg. A következő az ajánlás 6. pontja, amely úgy szól a törvény javaslat szerint, hogy “álláskeresési járadék illeti meg azt, aki munkát akar vállalni, de önálló álláskeresése nem vezetett eredményre, és számára az illetékes munkaügyi központ sem tud megfelelő munkahelyet biztosítani”. A törvényben eddig az volt benne, hogy “munkát akar vállalni és az illetékes munkaügyi központ sem tud megfelelő munkahelyet biztosítani”. Elfogadom a törvényalkotónak azt a szándékát, hogy mindenképpen ösztönözni szeretne arra, hogy az érintett személy maga is keresse a munkát, de tessék nekem megmondani, ha valaki egy nap elveszti a munkahelyét, és másnap bejelentkezik álláskeresési járadékra, akkor hogy értelmezik azt, hogy “önálló álláskeresése nem vezetett eredményre”. Annál, aki régebb óta keres munkát és a segélyezési időszakban van , a magam részéről ezt el is tudom fogadni, de mit fognak kérdezni attól, aki azonnal jogosulttá válik és másnap odamegy? Megkérdezik, hogy a múlt éjszaka keresette munkát? Vagy azt, hogy nagyon nagy az elszánása? Tehát ez a beírás vagy tarthatatlan, mert nem tudni, hogy mit kell érteni alatta, vagy pedig azért kezelhetetlen, mert üres formalitás, és akármilyen pozitív is a szándék, hogy ösztönözni kell a munkára, ezen a helyen, ebben a pillanatban ez teljesen érthetetlen és kezelhetetlen. Mindenképpen kér em ennek a résznek a kivételét, mert ez nem praktikus. A következő javaslat a 8. ajánlási pontban van. Az álláskeresési járadék összege a járadékalap 65 százaléka volt eddig, most pedig 60 százalékra tesz a törvényalkotó javaslatot. Teljesen elképzelhetetl en ez számomra. Miért? Nemcsak az 5 százalék miatt, hanem azért is, mert pont azoknak csökkentik itt a járadékát, akik azt saját jogon szerzik meg. Tehát ők kerestek valamennyi pénzt a munkaviszony időszakában, és ezzel a százalékos ellátással megszereztek egy munkanélkülijáradékösszeget. Teljesen szerencsétlennek látom, hogy ezeket az embereket bekorlátozzuk, amikor egyéb tekintetben a törvény ezen a részen általában kinyitja a lehetőséget a járadék első időszakában, tehát nagyobb lehetőséget biztosít. Ug yanakkor kik lesznek ennek az áldozatai? A minimálbérből élők - számításokat csináltam erre , valamint a minimálbér és a hatvannyolcezeregynéhányszáz forint között kereső emberek. Ők teljesen rosszul fognak járni, s mivel őket a felső határ még nem felté tlenül korlátozza ezen a téren, az ellátásuk teljes időszakában rosszul járnak, ami azt jelenti, hogy az ellátás 9394 százalékát fogják megkapni a mai állapotokhoz képest. Tehát ővelük nemhogy jót teszünk ezzel az eljárási formával, hanem kifejezetten ros szat sikerül tenni, ráadásul azokkal az emberekkel, akik a leginkább rászorulnak az anyagiakra, hiszen korábban is alacsony volt a keresetük, holott dolgoztak. Úgy gondolom, hogy ilyen lépéssel nem célszerű tarkítani ezt a jó szándékú törvényt. Az utolsó p ont, amihez szólnék, az ajánlás 11. pontjában van, amely az álláskeresési segéllyel foglalkozik. A Medgyessykormány idején módosítottuk az ellátásokat, és 45 éves kor alatt beépítettünk egy 180 napos álláskeresésösztönző juttatást, 45 év fölött pedig egy 270 napos juttatást. Ezzel szemben ez a törvénytervezet 50 évhez köt egy 90 napos álláskeresési segélyt, 50 év fölött pedig egy 180 napost. Ez duplán hátrányos, részben azért, mert a 45 évet felemeli 50 évre - azt gondolom, bizonyára rászorultak a 4550 é v közöttiek is, tehát őket hátrány éri, mert ők kiesnek
