Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 14 (237. szám) - Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - FONT SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
4407 Azt el lehet mondani err ől a tervezetről, hogy ez nem lesz a jogalkotás csúcsa, tehát nem lesz büszke erre senki, ha ezt elfogadják, mert milyen törvény az, amelyik mindjárt úgy kezdődik, hogy választható. Tehát egy olyan alternatívát mutat fel, amit, aki akar, az választ, aki ne m akarja, nem választja. Ha megvizsgáljuk, hogy mi lesz az életszerű magatartás ebben a helyzetben a három lehetőség közül, akkor nagy valószínűséggel megjósolható, hogy a három fennálló opció közül az egyik az, hogy nem fizetünk egy vas adót sem, a másik az, hogy a jelenleg hatályos adótörvény szerint fizetünk, a harmadik pedig, hogy ha most a fene tudja hogy értelmezhető módosítást elfogadjuk, azt fogják válaszolni, hogy nem fizetnek sehogy adót, mert egyik sem életszerű. Aztán, ha megvizsgáljuk azt, hogy a szakszervezetek, az érdekvédelmi szervezetek mennyire értettek egyet ezzel a javaslattal, akkor azt is meg kellene nézni, hogy kinek az érdekvédelmi szervezete. A pincéreké meg a felszolgálóké? Mert én azt sem tudom, hogy ilyen létezike, de ha ők ilyet támogatnak és elfogadnak, akkor egy tisztességes országban azonnal kirúgják őket. Mert a kérdés rosszul van föltéve. Amit meg akar oldani, és amit kezelni szeretne ez a törvény, annak az alapproblémája nem ez. Az alapprobléma az, hogy egy 5055 vagy 60 év es pincér, aki végigdolgozta az életét, az minimálbéren van bejelentve, és minimálbér után fogja kapni a nyugdíját, és egész életén keresztül kapta a borravalót, ami után nyilván nem fog nyugdíjat kapni. Végre egyszer el kellene oda jutni, hogy egy 60 éves pincér ne 50 vagy 53, vagy 57 ezer forintos minimálbéren legyen bejelentve, ha be van egyáltalán, és akkor majd a munkaadói nem amellett fognak szorgoskodni, hogy a borravalót adóztassuk meg, hanem amellett fognak szorgoskodni, vagy azt fogják elfogadni, hogy egy bizonyos életkor után a jövedelem olyan legyen, ami az életkornak megfelelő, a szakmai gyakorlatnak, az addig végzett munkának eleget tesz. (14.50) Ez a törvény semmi újat nem hoz, illetve annyi újat hoz, hogy ad egy újabb opciót, amit a kormánypá rti képviselők közül is legfeljebb 10 százalék fog magáévá tenni. Akkor meg minek ez az egész nagy felhajtás? Nyilván azért, mert a száz lépés programjának kommunikációs részét ki kell elégíteni. Ami viszonylag új ebben a javaslatban, az alkalmi munkaválla lás legalizálására szolgáló közteherjegykonstrukció, amit be kívánnak vezetni. Ezt a közteherjegyet olyan esetekben alkalmaznák, amikor ház körüli munka, óraadás, takarítás, idős emberek segítése a cél, vagy ez a munka folyik. De hát ezt megpróbálták már számos környező országban, nyugateurópai országban, ahol az adómorál sokkal fejlettebb, sokkal magasabb, és ez sehol nem sikerült. Ez nem sikerült Ausztriában, nem sikerült Németországban, nem sikerült Hollandiában. Az ilyen típusú feketemunka, ezt ennek lehet nevezni, legyen a legnagyobb bajunk - ez létezik. Nem ott kéne kezdeni a problémák megoldását, ahol eleve kudarcra van ítélve, de ha már elkezdik, akkor ne úgy kezdjék, ahogy elkezdték. Ki veszi igénybe ezeket a munkákat, ezeket a szolgáltatásokat? V agy a jobb módú réteg, vagy a rászoruló nyugdíjasok. A nyugdíjasok eleve nem adófizetők, ők kiesnek az adózók köréből. Az a rendszer, amit bevezet ez a törvényjavaslat, vagy amit gondol bevezetni, azt, hogy a 100 százalékot meg kell fizetni, aztán majd egy szer ennek 75 százalékát visszatérítik, ebből a visszatérítésből a nyugdíjasok eleve kiesnek, mert nem adófizetők. A másik kérdés az, hogy miért kell az államnak meghitelezni hosszú időre 75 százalékot, miért csak később kapja vissza. Akkor fordítsuk meg! Ha tényleg azt gondolják, hogy ezt be kéne vezetni, akkor eleve 25 százalékot kelljen befizetni. Egyszerűbb lesz az adminisztráció, a befizetési hajlandóság is nő, talán közelebb jutnánk a megoldáshoz, mint a mostani elképzelés nyomán. Még egyszer arra hív nám fel kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, hogy tisztelve és figyelembe véve szándékukat a feketemunka kifehérítése érdekében, azt azért rövid töprengés után lássák be, hogy nem a legjobb és nem a legpraktikusabb úton járnak. Nem mondom, hogy ez nem lehet része, de ez olyan hangsúlyt kapott legalábbis a mostani vitában és a kommunikációban, mintha
