Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 14 (237. szám) - Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - KELLER LÁSZLÓ, az egészségügyi bizottság előadója:
4346 úton, ily módon tette meg az adóbev allását - erre a bizottsági ülésen is kitért az előterjesztő , de az is igaz, hogy sokan még nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Sajtóhíradások szerint a szakma is a vállalkozások kisebbjeit vesztesnek tekinti e módosítás tekintetében, mivel be kell sze rezniük számítógépet, elő kell fizetniük az internetre, floppyt, CDt kell vásárolniuk, vagy ha nem ezt teszik, akkor az eddigi éves vagy negyedéves ilyetén jellegű szolgáltatást havonta kell igénybe venniük, havonta kell megfizetniük. Ez pedig nem elhanya golható költség az olyan kényszervállalkozásoknál, amelyek eltartó képessége eddig is csekély volt. A másik terület - ahol ismét markáns kisebbségi vélemény fogalmazódott meg - a többségi véleményt elmondó képviselő asszony szavai szerint is a borravalós s zakmák. A száz lépés programban minden borravalóval rendelkező szakmára meg volt hirdetve ez a jogszabálymódosítás, de mire az adójogszabály megszületett, már csak a vendéglátásra vonatkozott, és a felszolgálói díj kategóriájának bevezetésével valósult me g. Úgy érezzük, hogy ez a csak egy területet kiemelő módosítás diszkriminatív, nem más, mint egy kirakatpolitika, ezért ezt nem szabad támogatnunk, mert ha és amennyiben ez az adójogszabálymódosítás azért született, hogy majd nyugdíjas korukban segítse a felszolgálókat, a pincéreket abban, hogy tisztes nyugdíjjal rendelkezzenek, akkor - az esélyegyenlőség jegyében - miért nem fáj nekünk a fodrászok, a hírlapárusok vagy az orvosok nyugdíja. (10.00) Az a vélemény fogalmazódott meg e tekintetben, hogy ez a ka pkodó, teljességgel elfogadhatatlan, hevenyészett módosítás csak a borravalós szakmák egy részét kezeli. A kérdésre, hogy miért így történt, csak egyetlen választ kaptunk, hogy a későbbiekben majd megtörténik, amikor a személyi jövedelemadóról szóló módosí tásokba más szakmák is bekerülnek. De a bizottságunknak nem majd, hanem most kellett a vitára való alkalmasságról dönteni, ezért ezt nem tudjuk támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szé pen, képviselő asszony. Most pedig megadom a szót Keller Lászlónak, az egészségügyi bizottság előadójának. Parancsoljon! KELLER LÁSZLÓ , az egészségügyi bizottság előadója : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az egészségügyi bizottság ülésén érd ekes vita bontakozott ki. Az ember azt gondolta, hogy a társadalombiztosítási járulékbevallásokról lesz alapvetően vita, és kiderült, hogy gazdaságpolitikai irányba fordult a vita menete az egészségügyi bizottságban. Ebből azonnal két következtetést lehete tt levonni, egyrészt azt, hogy a benyújtott javaslat élvezi az ellenzék támogatását, bár a szavazásnál nem mondták azt, hogy általános vitára alkalmasnak tartják a javaslatot, hanem tartózkodtak. A másik következtetés pedig, hogy az ellenzék is érzi a szük ségét a száz lépés program megvalósításának. A bizottsági ülésen az egyik ellenzéki képviselő, aki egyébként az egyetlen érdeklődő volt a törvényjavaslattal kapcsolatban, azt vetette fel a törvényjavaslat kapcsán, hogy a fővállalkozói és a háromlépcsős alv állalkozói rendszer ellentmondásos működése bizony terheli a gazdaságot. Példaként hozta elő azt, hogy hogyan lesz a fővállalkozót megillető 380 ezer forint/négyzetméter értékesítési árból a negyedik alvállalkozói szinten 110 ezer forint/négyzetméter ár. H a az adózás rendjéről szóló törvény kapcsán az ellenzéknek csak ennyi problémája van, akkor úgy gondolom, hogy jó javaslatot nyújtottak be az államtitkár úrék. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy természetesen az ellenzéki képviselőnek ezzel a problémájával f oglalkozni kell. Maga a törvényjavaslat egyébként egy vonatkozásban kezeli is a problémát, de éppen a száz lépés program keretén belül állítottuk meg azt az egyébként 19982002 között kialakult gyakorlatot, amikor is alvállalkozók sorozata ment be az állam i megrendelésekre, és az utolsó alvállalkozó gyakorlatilag éppen azért, mert mondjuk, feketén foglalkoztatott dolgozókat,
