Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 13 (236. szám) - Az ülésnap bezárása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor):
4326 megfontolások. A feltételezett átmeneti fázis a következő lehetett volna: Sztálin erős kommunista országot hoz létre, szemben Trockij világforradalmi szándékáv al, továbbá NyugatEurópa megszerzését nem külső erőszakkal, hanem belső átalakulással éri el, továbbá ebben az elképzelésben Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország átmenetileg megtarthatná teljes szuverenitását. Ilyenképpen körülbelül 1520 év alatt a Szovjetunió Hitler legyőzése okán további rokonszenvet szerezne, és előnyhöz jutna, míg NyugatEurópa országai leszerelnének, és az amerikaiak hazamennének. Megismétlődne az első világháború utáni helyzet. Mindezek után a második fázisban a Szovjetunió dominálóan kedvező helyzetbe jutna ahhoz, hogy a kontinens Moszkvához kötődjék. Mégsem ez az alternatíva valósult meg, mivel a háború nem várt sikereket hozott, amelyhez nagyban hozzájárult az is, hogy Hitler vesztésre álló háborúja utolsó szakaszában elit csapatait a nyugati frontra vezényelte. Mindazonáltal annak valószínűsítésére, hogy az átmeneti 101520 esztendő egy lehetséges forgatókönyv volt Sztálin számára, érdemleges adatok találhatók nemcsak a kormányzati okmánytárakban, hanem több magyar és szo vjet család személyes levelezésében abban az időben. Arra is található bizonyíték, hogy korábban Sztálin óvatosabb volt a jövő kilátásainak megítélésében. Míg a közvéleményben és a szakmai irodalomban világszerte megoszlott Jalta értékelése, az Amerikai Eg yesült Államok kormányának hivatalos külpolitikája következetes maradt akkor is, amikor jobbrólbalról elhangzottak a kiárusítás vagy gerinctelenség vádjai. Az események folyamata szolgáltat bizonyítékokat. Franklin Roosevelt elkötelezett volt a szabadság és a demokratikus kormányzás mellett; Harry Truman szószegőnek nevezte a korábbi szövetségesét, és elindította a NATO felfegyverzését; John Kennedy vállalta Kuba kihívását; Lyndon Johnson kockáztatta Vietnam fiaskóját; Ronald Reagan szemébe mondta a zsarno kságnak: “Mr. Gorbacsov, tartsa be a jaltai szerződést! Mr. Gorbacsov, bontsa le a berlini falat!” Nyilvánvaló, hogy Reagan dramatizálásának nyomatékot adott négy évtized felkészülése a versenyre, amelyben a Szovjetunió lemaradt. Az a tény, hogy ilyen nagy ságú erőkülönbség még nem létezett 1956ban, érthetővé teszi Amerika óvatosságát és passzivitását, de nem az ígéretek elfelejtését. A Szabad Európaprogramok folytatták Jalta szellemének ébrentartását a vasfüggöny mögötti népekben és az amerikai közvélemén yben. Tévedés és torzítás tehát úgy ecsetelni Jaltát, hogy ott 1945ben Roosevelt odaadta Sztálinnak KözépEurópát. Éppen ellenkezőleg: Roosevelt és Churchill rávették Sztálint, hogy fogadja el és írja alá a szabad választások eredményeként alakuló demokra tikus kormányzás rendszerét. Tény, hogy néhány esztendő leforgása alatt Sztálin megszegte ígéretét és a szerződést. Tény az is, hogy hosszú távon, ami 45 évtized erőfeszítéseit követelte, tehát történelmi távlatban a Szovjetunió nemcsak rákényszerült beta rtani a jaltai nyilatkozatot, azokat a kötelezettségeket, hanem csődbe is ment, és szétesett az évszázadok harcai nyomán összekovácsolt nagy orosz birodalom is. Köszönöm az időt. Itt folytatom legközelebb. Köszönöm, elnök úr. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : K öszönöm szépen, képviselő úr. Az ülésnap bezárása ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! Az ülésnapot berekesztem. Holnap reggel 9 órakor folytatjuk munkánkat. Mindenkinek jó pihenést kívánok! (Az ülésnap 23 ór a 28 perckor ért véget.)
