Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 13 (236. szám) - Az elektronikus információszabadságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
4305 szervezetektől származó, emberek csoportjától származó, és egy másik része pedig az emberektől származó információk, amelyek már személyes adatnak is tekinthetők. Ebben a hatalmas munkában, amely rendezni kívánja ennek az információforgalomnak a kérdését, jelentős oszlop, jelentős pillér az, amit ez az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmaz. Maga az a mentalitás, amely kimondja, hogy ritka kivételtől eltekintve mi nden közpénzen létrehozott, az állam által létrehozott, az állam szervei által létrehozott tulajdonképpen szellemi tulajdon megismerhető, átvehető, és - az adatvédelmi törvény nyelvezetét használva - kezelhető, felhasználható, véleményt lehet alkotni róla, összegezni lehet, summázni lehet és így tovább; tehát úgy gondolom, ilyen irányban kell majd tágítanunk a működés keretét. Ez a jelenlegi törvény úttörő jelentőségű, és ennek a gyakorlati megvalósítása hihetetlenül sok energiát és ráfordítást igényel. A másik dolog, amiről szeretnék beszélni: az emberiség minden korszakát a technológiák jellemezték, hiszen beszélünk kőkorról, beszélünk rézkorról, bronzkorról, vaskorról és így tovább. Tudjuk, milyen nagy jelentőségű volt, mondjuk, a gőzgép feltalálása, h ogy megváltoztatta a világot a könyvnyomtatás felfedezése korábban. Most a gyorsuló elektronikus fejlődés következtében létrejött az internet mint fenoména, amely gyakorlatilag minden normánkkal, minden beidegződésünkkel, minden kategorizálással, osztályoz ással szemben áll, és a technológia visszahat a szellemi kérdésekre, ezt nem lehet nem tudomásul venni. Szerencsére az internet a maga törvényei szerint, hiszen sok ezer és millió embert összekapcsol, azok számára gyors információcserét és keresést biztosí t, ennek következtében fejlődik, és ezt a fejlődést a törvényhozás általában kullogva követi, nem mindig tudja megfelelő módon elérni. Gondoljunk csak arra, mennyire megváltoztatta ez a technológia a lehetőségeinket. Van egy 28 kötetes lexikonunk, és ha me g akarunk valamit keresni benne, akkor ötször meggondoljuk, hogy felmásszunk a legfelső polcra, levegyük a huszonhetedik kötetet, amely utal a harmadik kötetre és így tovább. Ma az internet vagy akár egy CDROM segítségével több száz, több ezer vagy több m illió kötetben kereshetünk, hozhatunk össze információkat, és alkothatunk belőlük újabb információkat. Egy óriási lehetőség nyílt meg. Ezt a lehetőséget használja fel a jelenlegi törvényjavaslat, és mint ilyen, rendkívül előremutató, a közélet új formáit t eremti meg. Ha végignézzük a technológiákat, mondjuk, Athénben a piactéren vagy Rómában a Forumon folyt a közélet. Akkor a technológiai korlát az emberi hallás volt, hogy milyen távolságra tudták meghallani mások beszédét, hányan tudtak részt venni egy nép gyűlésen, hogyan tudták a véleményüket kifejteni, miképpen tudtak véleményt alkotni, miképpen tudtak dönteni. Ma ez hihetetlen módon exponenciálisan megváltozott, és egészen új normákat, új lehetőségeket hoz létre. Gondoljunk csak arra, hogy a bíróságok, h a nem tudtak kézbesíteni egy ügyiratot, akkor kifüggesztették: a bíróság folyosóján volt egy hirdetőtábla, és ha ott volt két hétig vagy egy hónapig, akkor azt kézbesítettnek, illetve kihirdetettnek tekintették. Ma ez az interneten valóságos kihirdetést je lent, hiszen nagy a valószínűsége annak, hogy mindazok, akiket illet, meg fogják ismerni, és tanulmányozni fogják. A törvényjavaslat nagy érdeme az, hogy egyúttal mintát és ajánlást is jelent a társadalmi szervezetek, csoportosulások, vállalatok, szellemi műhelyek vagy egyszerűen az emberek, intézmények és más műhelyek számára. Tehát ha van egy ilyen nagy, egységes rendszer, amely biztosítja, hogy az államgépezet szinte minden részén keletkező információk hozzáférhetők, akkor ez szuggesztív lesz. Ady sorai jutnak eszembe, hogy “látva lássanak”. Valóban, ha az ember az interneten működik, az interneten keresgél, akkor látja azt, hogy rengeteg ember, rengeteg intézmény, múzeumok, könyvtárak, egyetemi tanszékek, tudósok, tudósok műhelyei mindmind fontosnak tar tják, hogy megmutassák magukat, megmutassák mindazokat az információkat, amelyek eddig nehezen voltak hozzáférhetők, és részt vesznek egy ilyen nagy, hatalmas közösségben, mint amilyent az internet létrehoz. Ebbe a nagy közösségbe kerül be példamutató módo n és úttörőként - meglehetősen elöl haladva - a magyar társadalom és a magyar állam is, ha ezt a törvényt meg tudjuk valósítani.
