Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 13 (236. szám) - Szalay Ferenc (Fidesz) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - “Leépít a vasút, és jobb napokra vár a MÁV - avagy mely bátor és igazságos szociáldemokrata gondolatban szerepel az, hogy szabadítsd meg a dolgozót a munkahelyétől?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
4214 Amióta az önök által favorizált válságmenedzserek irányítják a MÁVot, a 2004ben mért hosszú lejáratú hitelállomány 123 milliárd forintról a duplájára, 246 milliárd forintra nőtt. A 2004. évi drámai, 50,7 százalékos eladósodottsági mutató 2005re 80,6 százalékra nő, amely már minden banki kockázatvállalási hajlandóságot meghalad. A MÁV hiánya 2005ben már akkorára dagad, amely szinte kezelhetetlen lesz. A dolgozók úgy sejtik, hogy a hatalmas összegek felhalmozásának egyetlen, jól körülhatárolható oka van, mégpedig a cég teljes kiárusításának megkönnyítése. Tisztelt Államtitkár Úr! A dolgozók a következő kérdéssel fordulnak önhöz. Ön szerint mely haladó, lendületes, bátor és igazságos szociáldemokrata gondolatban szerepel az, hogy szabadítsd meg az egyszerű embert a munkahelyétől? Hány embert érintenek majd a Gyurcsánykormány leépítései a MÁVnál? Mi a valós oka a 12 órás üzemidő bevezetésének? Mi az oka a hitelállomány egy év alatti megduplázódásának s az eladósodottság ilyen mértékű növekedésének? A MÁV az elmúlt években közel ötven, százszázalékos tulajdonú leányvállalatot alapított, további ötvenben pedig üzletrésszel van jelen. Az elmúlt három évben mennyi munkavállalót érintett m indez, s hány milliárdjába került ez az adófizetőknek? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az interpellációra Dióssy Gábor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériu m államtitkára válaszol. Parancsoljon, öné a szó. DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Úgy vélem, képviselő úr sem gondolhatja komolyan azt, hogy ez a kormány vagy bármelyik másik kormány a MÁV Rt. kiárusításához, sőt, ahogy ön fogalmazott, akár felszámolásához fogna hozzá. A Magyar Államvasutakra szükség van, olyan vasúttársaságként van rá szükség, amely költségeivel hatékonyan gazdálkodik, európai színvonalú, megbízható szolgáltatást nyújt az utazóközönség számára. E követelmények jegyében a MÁV folyamatos feladatát képezi a forgalomésszerűsítési intézkedések megtétele, a teljesítményekhez igazodó foglalkoztatás megvalósítása, az alaptevékenységekh ez közvetlenül nem tartozó feladatok gazdaságosabb ellátása kiszervezés útján. Ami a létszámcsökkentést illeti, arról a részvénytársaság természetesen folyamatosan egyeztetett a reprezentatív vasutasszakszervezetekkel. 2004. április 23án pedig foglalkozt atási megállapodást kötött e szervezetekkel. A megállapodás szerint a 2004ben, 2005ben és 2006ban megvalósításra kerülő mintegy 20 százalékos mértékű létszámcsökkentés - amely közel 11 ezer munkavállalót érint - szociális gondoskodás mellett, többletvé gkielégítéssel, aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök igénybevételével, az újrafoglalkoztatás lehető legnagyobb mértékű és példamutató biztosításával valósul meg. Nem arról van tehát szó, hogy a MÁV Rt. úgymond megszabadítja az egyszerű embereket munkahel yeiktől - ahogy ön fogalmaz , hanem arról, hogy saját jövője érdekében olyan racionalizáló intézkedéseket tesz meg, amelyeket egyébként már az előző kormányok is meg kellett volna hogy tegyenek. A veszteséges gazdálkodásnak és az ezzel összefüggő adósságn ak egyébként régebbre visszanyúló okai vannak, amelyeket természetesen nem lehet egykét év alatt megoldani. Így elég csak utalnom például az áruszállítási piac kilencvenes évek elején történt összeomlására, ezzel kapcsolatban s ezzel párhuzamosan az árusz állítási teljesítmény drasztikus visszaesésére, amely valamennyi keleteurópai vasútra jellemző, illetve a bevételekkel és a támogatásokkal nem fedezhető személyszállítási költségekre. (15.20) A hitelállomány növekedéséhez pedig az is hozzájárult, hogy az európai uniós csatlakozás kapcsán az uniós elvekkel összhangban felül kellett vizsgálni a társaság finanszírozási szerkezetét. A támogatási igény és a ténylegesen adott támogatások közötti rést, a korábbi szanálási megoldásokkal szemben, a kormányzati gara nciavállalással felvett hitelek hidalják át. A hosszabb távú megoldás
