Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 13 (236. szám) - Gusztos Péter (SZDSZ) - az igazságügy-miniszterhez - “Kegyes halál” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
4209 Köszönöm szé pen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben is sokat, többször olvashattunk a sajtóban korunk egyik sokat vitatott kérdéséről, az eutanáziáról. A jelenleg hatályos hazai jogi szabályozás 1997 óta szűk körben lehetővé teszi az úgynevezett passzív eutanáziát, így például élő végrendelet alapján is alkalmazható ez. Ez azonban csak nehezen érvényesül a gyakorlatban, mivel jelenleg nincs nyilvántartás a lemondási okiratokról. A törvény Magyarországon az aktív euta náziára egyáltalán nem jogosít fel. Hazánkban is nagy visszhangja volt egy egyesült államokbeli ügynek, ahol az úgynevezett nem önkéntes, passzív eutanázia alkalmazását láthatta a magyar közvélemény. Az Alkotmánybíróság 2003ban hozott döntésével elutasíto tta Magyarországon azt, hogy az életfenntartó kezelés hozzátartozók által is visszautasítható legyen olyan értelemben, amely a beteg kifejezett rendelkezésének hiánya esetén is megengedhetőnek tartja a passzív eutanáziát abban az esetben, ha a betegnek nem tulajdonítható olyan érdek, amely életének fenntartása mellett szólna. Ez ugye azt jelenti, hogy az amerikai esetben megismert eljárás Magyarországon nem alkalmazható. Az amerikai eset Magyarországon is jelentőséggel bír, hiszen ahogy az előbb is elmondta m, ez nálunk nem alkalmazható, mégis nagy vitákat váltott ki hazánkban is. Az eutanázia minden változata - ezt fontos leszögeznünk - olyan, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő személyek számára jelent kiutat, akik a hosszú haldoklás helyett a méltóságtelj es halált választanák. Joguk vane a végső stádiumban lévő személyeknek ilyen döntést hozni saját életükről? Joguk vane a fájdalmakkal, szenvedésekkel teli életük helyett méltóságteljes halált választani? Korlátozhatjae az állam az egyént szabad döntési jogában? Kötelezhetie élete végigélésére? Az élet és halál közti szabad választás jogát nemcsak az emberi méltóságból mint az alapvető jogból levezetett önrendelkezési jog is biztosítja, hanem a lelkiismereti szabadság is. Az állam köteles tiszteletben ta rtani az életfelfogások sokszínűségét, így azt is, hogy valaki a hosszan tartó szenvedés helyett a kegyes halált választja. Figyelemre méltó az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének ajánlása, amely kimondja, hogy az élet meghosszabbítása önmagában nem jel entheti az orvoslás kizárólagos célját, hanem ugyanolyan mértékben kell törekedni a szenvedések enyhítésére is. Felvetődik az a kérdés is, hogy az emberi életnek, a beteg méltóságérzetének megfelelő befejezéséhez való jog törvény általi korlátozása összeeg yeztethetőe a kínzás, az embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmával. Ez a kérdés természetesen számos jogi, erkölcsi, orvosetikai, vallási problémát vet fel; meggyőződésem szerint azonban elsősorban a gyógyíthatatlan betegség végső szakaszában lévő beteg érdekeit kellene figyelemmel kísérni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindezek tudatában kérdezem az államtitkár urat, hogy terveze valamilyen törvényi változtatást az tárca. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) (15.00) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az interpellációra Hankó Faragó Miklós, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára válaszol. Parancsoljon! DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitká r : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nyilván tökéletesen egyetértünk abban, hogy egy rendkívül bonyolult kérdésről van szó, és az, hogy egyegy ügy kapcsán egy vita föllángol, kibontakozik Európa- vagy világszerte, eg yáltalán nem meglepő. Abban is egészen bizonyos vagyok, hogy akármilyen szabályozási változás születik Magyarországon is, ez egy folyamatosan napirenden lévő ügy lesz, hiszen mindig lesznek olyanok, akik változtatni szeretnének ezen a szabályozáson.
