Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 22 (201. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/14230. szám), valamint a Magyar Köztársaság alkot... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP), a napirendi pont előadója:
413 Azok a tisztek, azok a személyek, akik tevékenységükkel bizonyították, hogy hazájukat szolgálták, és szakmai tudásuk alapjá n alkalmasak voltak arra, hogy demokratikus köztársaságunkat szolgálják tovább, azok a tisztek, azok a személyek különböző időpontokig, akár a mai napig is aktívak maradtak. Ismert, hogy a szolgálatok állományának jelentős része 1990 előtt kezdte tevékenys égét, és mind a mai napig, reméljük, eredményesen szolgálja a Magyar Köztársaságot is. Éppen ezért nemzetbiztonsági érdek fűződik ahhoz, hogy mindazok személyét, akik a mai napig aktívak, homály fedje. Hiszen sehol a világon nem teszik közkinccsé a titkoss zolgálatok aktív tagjainak, közreműködőinek névsorát - nem véletlenül. Magyarország sem követhet más gyakorlatot, ha nemzetbiztonsági érdekeire tekintettel van, márpedig én úgy gondolom, hogy erre tekintettel kell lennünk. Tehát nem lehet nyilvános a ma is aktív, a Magyar Köztársaságot szolgáló személyek névsora. És természetesen figyelemmel kell lennünk az adatvédelmi törvény előírásaira, nemcsak azért, mert az egy törvény, hanem azért is, mert ezek jogos előírások. Az adatvédelmi törvény kimondja, hogy mi ndenkinek joga van a saját magánéletére. Márpedig a múlt megismerése adott esetben olyan akták megismerését is jelentheti, amelyekben magánéletre történő utalás szép számmal van. Az adatvédelmi törvény méltán tiltja, hogy bárki vallásával kapcsolatos, bárk i szexuális orientációjával, szokásaival kapcsolatos, bárki egészségi állapotával kapcsolatos adatot idegen személy rajta kívül vagy a közvetlen hozzátartozókon kívül megismerjen. Ezeket a tilalmakat tehát fenn kell tartanunk. De ezzel ki is merült minden tilalom, amelyet fontosnak tartunk. A nemzetbiztonsági érdek védelme és a magánélet védelme, ez az a két tilalom, amely korlátozást jelent egy olyan törvényjavaslat esetében is, amely a korábbi kísérletekhez képest jóval messzebb megy a nyilvánosság megter emtése irányában. A politikai és szakmai viták egyik fókusza egyébként éppen az, hogy a nyilvánosság érdekei és a nemzetbiztonság érdekei közötti határvonalat hol húzzuk meg. Mi, szocialisták mind a két é rvet fontosnak tartjuk, mind a két törekvést jogosnak tartjuk, ebben eltökéltek vagyunk. De nyilván számos módosító indítvány fog születni a következő napokban - amennyire én tudom, már születtek is módosító indítványok ; mi készek és nyitottak vagyunk mi nden olyan tárgyalásra, amely pontosabban tudja meghatározni, hogy hol a határ a nemzetbiztonsági érdek és a nyilvánosság érdekei között. Ha ezt a törvényjavaslathoz képest jobban, pontosabban tudjuk meghúzni, akkor mi ebben partnerek leszünk. Az önök előt t fekvő törvényjavaslat, ahogy az előbb említettem, minden korábbinál messzebbre megy a nyilvánosság megteremtésében. Itt, a Magyar Országgyűlésben még nem volt alkalmunk tárgyalni olyan törvényjavaslatot, amely azt célozta volna, hogy bárki bemehessen a l evéltárba, és a már említett korlátozások mellett megismerhesse azokat a papírokat, amelyek a levéltárban vannak; hogy bárki érdeklődő bárkire rákérdezhessen, és ha az illető esetében van valamilyen érintettség, akár azért, mert megfigyelt volt, akár azért , mert megfigyelő volt, ez nyilvánosságra kerülhessen. Sőt, mi több, az Országgyűlés asztalán nem volt még olyan törvényjavaslat, amely azt célozta volna, hogy a szélesebb megismerhetőség érdekében a megismerhetőség az interneten keresztül is megtörténhess en. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a törvényjavaslattal azt nem lehet elrendelni, hogy holnapután minden akta az interneten hozzáférhetővé váljék. De törvényi rendelkezést hozhatunk arról, hogy igenis ez kell legyen a célunk, és természetesen a z ehhez szükséges szakmaitárgyi feltételeket meg kell teremteni. Ez nálunk sem megy majd néhány óra vagy néhány nap alatt. Azokban az országokban, ahol az interneten kutathatóvá, hozzáférhetővé tették a múltat, az akták digitalizálása hosszú időt, adott e setben éveket is igénybe vett. A törvényjavaslat elfogadása esetén a megismerhetőség azonnali lehetőséggé válik, hiszen hatálybalépését követően a Történeti Levéltár anyagai között bárki megnézheti azt, amire kíváncsi, és természetesen ezzel párhuzamosan a digitalizálásra elő tudjuk azt készíteni, hogy mindez néhány
