Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 8 (235. szám) - Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP):
4087 Szeretném azt hangsúlyozni, hogy ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése kapcsán nagyon sok egyeztetés zajlo tt le mind a kamarával, mind a gyógyszerpiac különböző szereplőivel. Nagyon nehéz az érdekeket összehangolni, a gyógyszerpiaci szereplők érdekeit összehangolni, így nagyon nehéz azt a törvényjavaslaton belül kezelni, hogy a Magyar Gyógyszerész Kamara nem s zeretné azt, ha nagy bevásárlócentrumokban kerülnének árusításra a patikaszerek, ha esetleg benzinkutaknál vagy olyan helyeken, ahol éjszaka is hozzá lehet férni. Nagyon nehéz ezt kezelni akkor, amikor a másik oldalon látjuk, hogy bizonyos kistelepüléseken - és itt már ellenzéki képviselők szóltak erről - viszont veszélybe kerülhet az, hogy valóban megemelkedhetnek esetleg a gyógyszerárak. Azt gondolom, hogy ezzel a valós és reális veszéllyel szembe kell néznünk, ugyanakkor a törvényjavaslatban vagy a végre hajtási utasításban meg kell keresnünk azokat a lehetőségeket, hogy ezt hogyan és milyen módon tudjuk, akár a Gyógyszerész Kamarával egyeztetetten is kezelni. Az én választókörzetemben, Pest megye 1. számú választókörzetében, a szobi kistérségben, Szobon v an egy patika, így ha és amennyiben ez a fajta szabályozás bevezetésre kerül, magam is árgus szemekkel fogom figyelni, hogy a tésai, a kemencei, bernecebaráti, vámosmikolai lakosok hogyan fognak tudni abból az egy patikából csökkentett áron gyógyszerhez ju tni. (10.40) Azt gondolom, hogy az ellátási felelősség megfogalmazása ebben a törvényjavaslatban nagyon jó, kiemelten jó az, hogy az állami felelősségről és a hatósági szerepkörről külön szól a törvényjavaslat. Magam a törvé nyjavaslatot a jelzett módosításokkal és aggályokkal együtt elfogadásra javaslom az Országgyűlésnek, azzal, hogy ez az utolsó pontja a gyógyszerpiaci szabályozás elemeinek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (Mand ur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Írásban jelezte felszólalási igényét Havas Szófia, a Magyar Szocialista Párt képviselő asszonya, tízperces időkeretben. Öné a szó. DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Előttem töb ben elmondták a törvénnyel kapcsolatos észrevételeiket, véleményüket, én csak számos korábbi véleményhez szeretnék csatlakozni. Rendkívül fontosnak tartom a lakosság gyógyszerellátása szempontjából ennek a törvénynek a megalkotását, amely számos olyan kérd ést szabályoz mind az EUdirektíváknak megfelelő módon, mind a magyar jogszabályoknak megfelelően, ami korábban nem került megfogalmazásra. Szeretném azokat az aggályokat is eloszlatni, amelyek az állam szerepvállalásának csökkenéséről, illetve az állam gy ógyszerpiacról való kivonulásáról szólnának. Úgy gondolom, hogy a törvény, illetve annak megfogalmazása pontosan az ellenkezőjéről szól. Az ellátás felelőssége egy olyan kérdés, amiben az államnak mindenféleképpen a jövőben is feltétlenül szerepet kell vál lalni. Előttem szóló képviselő asszony említette az EUs szabályzók között az áruk szabad áramlásának szükségességét. Nos, a gyógyszer az az áru, amely több ok miatt sem hasonlítható bármilyen egyéb ipari termékhez, két ok miatt sem. Az egyik, hogy az embe ri szervezetre gyakorolt különböző hatásai miatt az államnak, az orvosoknak, a gyógyszerészeknek kiemelt felelősségük van a terjesztésben, a betegek felvilágosításában; a másik pedig, hogy Magyarországon is, több országban is a gyógyszerek árához az állam, a biztosító a közpénzekből finanszírozást tesz hozzá. Tehát már ez is feltételezi azt, hogy szerepet kell és szükséges vállalnunk. Előttem mind a kormányoldal, mind az ellenzék részéről az egyik legkritikusabb pontként az OTCtermékek árának felszabadítás át említették. Én messzemenően csatlakozom azokhoz az aggályokhoz, amelyek azt mondják, hogy ennek a jogszabálynak a megszületése nem egyértelműen biztosítja a gyógyszerárak csökkenését. Én is úgy gondolom, hogy ez csak olyan esetekben képzelhető el, ahol gyógyszertári láncok működnek, vagy olyan nagyvárosban, ahol minden kétszáz
