Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 8 (235. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GYIMESI JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
4062 A kormányzás első évében még mondhatta azt, hogy ez a vállalása az egész négy évre szól, a második évben is talán még hivatkozhatott erre, de a kormányzás utolsó évében már ez az érv nem hango zhat el. Úgy tűnik a törvényjavaslat rendelkezéseinek vizsgálata során, mintha a kormány a törvényhozást hívná segítségül, a büntető törvénykönyvben találná meg azt a csodafegyvert, amellyel a gazdaságot helyreállíthatná. Már évtizedek óta tudjuk, hogy ez egy reménytelen és indokolatlan vállalkozás. A kormány hadat üzen - elhangzott most is - a feketemunkának, hallunk szürkegazdaságról, kék könyvről, de mindezek alapján azt kell mondanunk, hogy az a száz lépés, amelyből a munka világát is néhány veszélyezte ti vagy az a száz sértés, amely most már a munkavállalók és munkaadók irányába gyakran elhangzik a kormány részéről, az bizony a büntetőjog területére is kiterjed, tehát a hadviselés eszköztárában most már a büntetőjog eszközeit is felvonultatja a kormány. Pedig a kormánynak példát kellene mutatnia. Nem csodálkoznia kellene azon, hogy az általánosforgalmiadóbefizetés csökken, és Kovács László adó- és vámügyi biztosnak Brüsszelből nem azt a fenyegető üzenetet kellene hazaküldenie, hogy szakember munkatársai t küldi Magyarországra, hogy megvizsgálja, hogy a magyar vállalkozások adóbefizetési készsége vagy morálja miért romlik, hanem tenni kellene a gazdaság területén azért, hogy a nemzeti jövedelem nőjön, és ennek következtében az adóbefizetéseink is nagyobb ö sszegben történjenek. Azért kellett erre hivatkoznom, mert a törvényjavaslat módosítja az adócsalás szabályait. Vannak persze ennek pozitív vonásai is, mert helyes az, hogy a kormány a különböző adók, közterhek, járulékok felsorolása helyett a törvényi tén yállást egyszerűsíti, és csak az elkövetési magatartást fogalmazza meg, és helyes az is, hogy az értelmező rendelkezések között sorolja fel azt, hogy mely közterhekre vonatkozóan lehet az adócsalást elkövetni. (8.30) Az az érzésünk, a kormánynak az a szánd éka, hogy a jövőben ne kelljen a törvényi tényállásokhoz hozzányúlni, mert amikor új adónemet vezet be - tudjuk, hogy az elmúlt négy évben hat új adónem bevezetésére került sor , akkor egyszerűen az értelmező rendelkezések megváltoztatásával az adócsalás tényállása alá vonható közterhek felsorolását egészíti ki. Így például a törvényjavaslat kiegészíti az adókat a vállalkozói járulékkal, tehát a jövőben erre a közteherre is el lehet követni az adócsalás bűncselekményét. Helyes egyébként - hogy pozitívumot is mondjak , hogy a törvényjavaslat megszünteti a munkaerőalap részére történő befizetések elmaradásával összefüggő törvényi tényállást, hiszen más jogi eszközök is vannak az adóigazgatási eljárásban arra, hogy a befizetéseket az állam beszedje. Tehát kla sszikusan nem is adócsalás az a magatartás, amikor a bevallott járulékot a munkáltató nem fizeti be a Kincstárba. Hasonló a helyzet az adócsalás új tényállásával kapcsolatban is. A törvényjavaslat szerint az a munkáltató, aki munkaszerződés nélkül vagy szí nlelt szerződéssel alkalmazott munkavállalója után elmulasztja a közteherfizetési kötelezettségét, bűncselekményt követ el. Az lenne a csodafegyver, amely megszünteti a fekete, illetve szürkemunkát Magyarországon! A kormány régóta fenyegeti a foglalkozta tókat azzal, hogy akik a dolgozóikat nem munkaszerződéssel, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében alkalmazzák - például megbízási vagy vállalkozási szerződéssel , azok szerződését színlelt szerződésnek tekinti. A kormány - és ez nézőpont kérdése - munkaviszonyba akarja kényszeríteni a vállalkozásokat, hogy a munkaviszonnyal együtt járó közterheket beszedhesse a kifizetett bérjellegű díjazások után. Felmerül a kérdés, milyen jogon minősíti át és nevez színlelt munkaszerződésnek két fél, ké t vállalkozás egyező akaratával létrejött megállapodást. Az államnak erre ma nincs lehetősége. Csupán azt teheti, hogy a munkaviszonnyal együtt járó közterhek mérséklésével mindkét fél számára pénzügyileg és munkajogi szempontból elfogadhatóbbá, kívánatosa bbá teszi a munkaviszony keretében történő foglalkoztatást. Jogállamban megengedhetetlen, hogy az állam önkényesen értékelje át a felek
