Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 7 (234. szám) - A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
4018 Köszönöm megtisztelő figye lmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Most megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! A parlament munkaidejének a túlnyomó többség ét meglévő törvények módosítgatása teszi ki, a meglévő jogszabályainkat szoktuk tipikusan toldozgatni, foltozgatni, újraszabni. Összehasonlíthatatlanul izgalmasabb feladat egy eddig soha nem szabályozott területet megpróbálni szabályozni, új törvényt készí teni. Ennek a törvénynek a preambuluma úgy fogalmaz: “Az Országgyűlés elismeri a társadalom tagjainak szolidaritásán alapuló, az állampolgárok öntevékenységét kifejező, a személyek és közösségeik más vagy mások javára ellenszolgáltatás nélkül végzett önkén tes tevékenységét.” Ez egy nagyon szép gondolat. Azt gondolom, hogy érdemes körültekintenünk egy kicsit a világban, hogyan is áll az önkéntes munka helyzete. Ha a tőlünk fejlettebb Nyugatra tekintünk, akkor azt látjuk, hogy az önkéntes munkának van egy kul tusza. Jóléti társadalmakban az önkéntes munka valóban annak a spontán, önkifejezést, önkiteljesítést jelentő önkéntes tevékenységnek a megjelenése, amelyben az embernek az a vágya fogalmazódik meg, hogy valami hasznosat tegyen a közösség számára vagy az e lesettek számára. Ezekben a jóléti társadalmakban vélhetőleg jó egzisztenciával rendelkező családokban például nem dolgozó feleségek kedvből vállalnak valamilyen önkéntes tevékenységet valamilyen civil szervezetben. Magyarországon, azt gondolom, egy nagysá grenddel kényesebb a kérdés, amikor a szabályozás igényével hozzányúlunk. Itt az előzőekben valaki használta is a társadalmi munka kifejezést. A társadalmi munka kifejezésnek is nekünk a szocializmusból öröklötten más akusztikája van, mint amiről az előbb beszéltem. Tehát felmerül mindjárt indulásképpen az a kérdés, hogy miben különbözik ez az önkéntes tevékenység, amit most szabályozni próbálunk, attól a valamikori társadalmi munkától, amire ugyanezek a jellemzők megfogalmazhatók voltak jóindulattal, hisze n kétségkívül ellenszolgáltatás nélkül végezték, akik végezték, szolidaritás fejeződött ki benne, legfeljebb az önkéntességet kérdőjelezhetjük meg utólag. De azt kell mondanunk, ha visszatekintünk, nagyon sokan valóban önkéntesen és lelkesen végezték a tár sadalmi munkát, míg mások inkább kényszer vagy a körülmények nyomása alatt vállalkoztak ilyesmire. Amikor én ezeket a kérdéseket szóba hozom, azért is teszem, mert őszintén és nyíltan akarok arról a körülményről beszélni, hogy ennek a törvénynek is van pén zügyi, anyagi összefüggése. Ha abból indulok ki, hogy a civil szervezetek miért igényelték, hogy ezen a területen létrejöjjön valami szabályozás, akkor az egy teljesen tiszta történet: a jelenlegi pénzügyi szabályozásaink szerint a civileknek, ha önkéntes munkát igénybe vettek, nem volt reális jogi lehetőségük arra, hogy az ott felmerülő költségeket elszámolják. Tehát a civil szervezetek részéről az a praktikus megfontolás mozgatta ennek a törvénynek, ennek a szabályozásnak a megszületését, hogy ha már vala ki tényleg önként valamilyen segítséget nyújt, akkor legalább pluszköltségbe ne kerüljön neki, tehát legalább a tevékenység során felmerülő költségeket, utazási költséget, szállásköltséget, bármit, ami a tevékenységgel kapcsolatban okkal felvetődik, lehess en legálisan elszámolni. Ez volt a csírája, az alapgondolata annak, hogy az igény a szabályozásra valóban megfogalmazódott és felerősödött. (18.30) Ez a benyújtott törvény némiképp messzire került ettől a szemponttól; egyelőre nem azért, mert túlontúl hono rálná az ilyen önkéntes tevékenységet, valóban szándéka szerint a jogalkotó megmaradt olyan keretek között, hogy legfeljebb a költségeket próbálja honorálni, finanszírozni, elszámolhatóvá tenni. Hosszú a felsorolás, de valóban, itt munkaruha, szállás, ut azási, étkezési költség, védőoltás, szűrővizsgálat, képzés költségei merülnek fel, mígnem aztán valahol a sokadik sorban élet,
