Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 7 (234. szám) - A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
4015 Szintén jelentős különbség a foglalkoztatók körének, illetve azoknak a tevékenységi köröknek a meghatározása, amelyekben önkéntesek foglalkoztathatók. Ezekre a korlátokra a preferenciákkal történő visszaélések megakadályozása érdekében van szükség. Felvetődött kérdésként t öbb helyütt, és sajnos Magyarországon ez minden olyan esetben, ahol jó szándékú emberek tevékenységéről, munkavégzéséről van szó, felvetődik és megfogalmazódik, hogy mit teszünk ezen emberek kijátszása, ezen emberek megalázása és esetleg a jogsértések elle n. Ezért nagyon fontos az önkéntes tevékenység és a feketemunka elhatárolása, és a kettő összemosásának a lehetősége ne álljon fenn. A javaslat adminisztratív szabályok megállapításával igyekszik elérni azt, hogy az önkéntes jogviszonyt egyértelműen elhatá rolhassuk a feketemunka formáitól. Nagyon izgalmas kérdés az építőipar, hiszen a feketemunka egyik leggyakoribb megjelenési formája itt található. Azonban életszerűtlen lenne az önkéntes tevékenység kizárása ezeken a területeken, hiszen vannak olyan civil szervezetek, amelyek kifejezetten hátrányos helyzetben levő családok számára önkéntesek közreműködésével építenek lakásokat. Annak érdekében, hogy megelőzzük a feketemunka önkéntesség leple alatt történő végeztetését, sőt akár a törvény által biztosított p referenciákkal történő visszaélés lehetőségét, a tervezet rögzíti, hogy építési tevékenységet csak állami, önkormányzati, illetve közhasznú jogállású és egyházi szervezetek és csakis a jogszabályban, illetve alapszabályban rögzített tevékenységük körében é s működési körükben vehetik igénybe. Ily módon tehát a nyereségérdekeltséggel működő fogadó szervezetek nem jogosultak építési munkában való részvételre önkénteseket foglalkoztatni. További védelmi elem, és erről a miniszter asszony is szólt, hogy az építé si engedély helyét minden esetben be kell jelenteni a kormányzati civil kapcsolatokért felelős minisztériumba, amely a fogadó szervezetek adatait honlapján közzéteszi. Ezáltal nemcsak az önkéntesek védelme, hanem az ellenőrzési munka hatékonysága is biztos ítható. Kérdésként merült föl, vagy merülhet föl, hogy nem közhasznú társadalmi szervezetek miért nem kerültek a szabályozás hatálya alá. Azért nem kerülhetnek be fogadószervezeti körbe, mert esetükben közhasznú tevékenység ellátása és ennek ellenőrzéséhez szükséges nyilvánosság nincs biztosítva. Ha egy szervezet nem tudja vagy nem akarja a közhasznú szervezeti státusból következő ügyviteli többletet vállalni, nem várható el a közérdekű önkéntességgel összefüggő adminisztrációs kötelezettségek ellátása. A s zabályozás tehát azt is elősegítheti, hogy a közhasznú jogállásra egyébként jogosult vagy jogosulttá tehető szervezetek valóban megfeleljenek e követelményeknek, kérjék a közhasznú szervezetek nyilvántartásba vételét, és ezzel átláthatóbbá tegyék működésük et. Nagyon fontosnak és idevalónak érzem Martin du Gard egy idézetét; így szól: “Élni, gondolkozni, hinni, az semmi. Semmi, ha az ember nem tudja életét, gondolatait, meggyőződését cselekvés alakjában kifejezni.” Úgy gondolom, hogy ez a törvénytervezet hoz zájárulhat ahhoz, hogy a civil szervezetek, az egyéni önkéntesek a társadalommal kapcsolatos szándékaikat, gondolataikat, hitüket eredményesen, hatékonyan ki tudják fejezni. Ezért a szocialista frakció a jogszabálytervezet elfogadását kezdeményezi, és el i s fogja fogadni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Most megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF. PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Civil T ársadalom! Tisztelt Önkéntes Munkát Vállalók! Az ország, amikor a polgárosodás termékeny útjára lépett a kiegyezést követő években, a civil szervezetek sokasága jött létre. A legkisebb magyar városban is közel három tucat szervezet alakult és működött. A l endületet a trianoni trauma sem tudta megtörni, sőt bizonyos vonatkozásban növekedett a gyülekezési és szövetkezési kedv. 1932ben annyi civil szervezet, körülbelül 14 ezer volt már az országban, mint a rendszerváltoztatás évében Magyarországon.
