Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 7 (234. szám) - A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
4013 Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. A ki sebbségi vélemény ismertetője Horváthné Stukics Erzsébet képviselő asszony. Megadom a szót. HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET , a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Ass zony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Valójában a szociális bizottságban elég hosszú vitára került sor, amely a téma fontosságát is előtérbe helyezte. A civil társadalom reneszánszát és a nonprofit szektor igen gyors kiépülését az önkéntesen vállalt, anyag i érdektől mentes, mindenkor a mások javát szolgáló tevékenység hazai befogadását a rendszerváltozás politikai változásai tették lehetővé. A nonprofit szervezetek többsége ezzel tisztában is van, ezért tesz meg bizonyos erőfeszítéseket szolgáltatásai fejle sztésére, de a források szűkössége miatt a polgárok önkéntességén és fizetőképességén alapuló adományaiból, jogszabályi háttér nélkül nehéz biztosítani ennek a tevékenységnek a kiszélesítését. Felvetődik a kérdés, hogy miért kell az önkéntes munkát, az önk éntes tevékenységet törvényben szabályozni. Alapvetően kettős oka van a szabályozásnak. Egyrészt a társadalmi szervezetekben végzett önkéntes segítés, másrészt az állampolgári önkéntes tevékenység mások javára történő gyakorlása a magyar jogban ismeretlen, ugyanakkor több törvénybe ütközik az önkéntes segítés mint atipikus munkavégzés. A mások javára végzett tevékenység gyakorlása mellett - egyébként a törvénytervezetből ez a fogalom hiányzik - igen nagy szerepe lehet a kölcsönös segítségnyújtásnak és az ön segítésnek is. Az önsegítő csoportok ugyanúgy nyomtalanok a magyar jogban, pedig hasonló problémákkal küzdő önkéntes társaságokról van szó, amelyek hosszabbrövidebb időn keresztül támogatják egymást, cserélik ki információikat és tapasztalataikat. Ennek a kérdéskörnek a rendezésére a nyitott jogalkotás keretében a beterjesztett törvénytervezet olyan jogviszonyt hoz létre, amelyben az önkéntesen munkát végző a hagyományoshoz hasonló munkavállalói védelemben részesülhet. A törvénytervezet a fogadó szervezete k számára kötelezően bejelentési kötelezettséget ír elő, amelyről az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium nyilvántartást köteles vezetni. Ellenőrzés szempontjából sokkal egyszerűbb lenne, ha a közhasznú civil szervezetek azonosí tó adatai egészülnének ki az önkéntes foglalkoztatás jogosítványával, mert akkor nem kellene újabb nyilvántartással szaporítani a bürokráciát. Nem beszélve arról, hogy a minisztérium hatósági jogkörében szankcionálhatná a bejelentési kötelezettségüket elmu lasztó szervezeteket; ez ismét a hatósági jogkörök centralizációját erősíti. A törvénytervezetben meglehetősen nagy ellentmondásnak érezzük, hogy aki a befogadó szervezettel munkaviszonyban áll, és ezért ellenszolgáltatást kap, az ugyanott miért végezhet k özérdekű önkéntes tevékenységet, ugyanakkor tanulói jogviszony esetén a diák ugyanannál a közoktatási intézménynél nem végezhet önkéntes tevékenységet. Elég sok kérdés merült fel a cselekvőképtelen kiskorúak esetében, s elsősorban nem is a munkamegterhelés miatt. Felmerült például, hogy miért nem elég a szülő beleegyezése, hiszen a szülő a törvényes képviselő, miért kell a gyámhivatal engedélyét kérni akkor, ha heti egyszeri önkéntes munkát vállal. Ugyanakkor a kiskorú önkéntes beleegyezése is szükséges, am it jogilag egyébként nem lehet elvárni. (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
