Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 6 (233. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3948 Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy nagyon röviden utaljak rá, hogy milyen hosszú, hosszúhosszú évekig tartó kínálódás volt ebben a Házban, ebben az Országgyűlésben, amíg a nemdohányosok védelméről szóló törvényt meg tudtuk alkotni, amíg a gazdasági reklámról szóló törvényben gátat tudtunk szabni a dohányreklámnak. Ez csupán egy néhány éves történet. Én a kudarcélményeim között tartom számon, hogy a nemdohányosok védelméről szóló törvényt nem sikerült megalkotni a második ciklusban, '94 és '98 között, amikor szocialistaszabad demokrata kormány volt ugyancsak, mint ahogy nem sikerült ere dményt elérni a dohányreklám korlátozásában sem. Ezt a törvényt és ezt a korlátozást az előző parlamenti ciklusban a Fideszkormány csinálta meg. Nagyon nehéz küzdelem és folyamat volt odáig eljutni, hogy a parlamentben tényleg egyértelmű többség támogassa ezt az akaratot, ami egyébként az Unió irányából is rendesen hátszelet kap, hiszen az uniós szabályok harmonizálnak azzal, amit mi itt megalkottunk, lehet, hogy bizonyos értelemben kicsit előre is szaladtunk. Azt gondolom, hogy nagy fegyvertény, hogy sike rült a közterületekről a dohányreklámot levenni. Én néhány évvel ez után a sikeres küzdelem után is találkozom - utoljára ma a saját frakciómban találkoztam - azzal a nézettel, azzal a szemlélettel, hogy a dohányreklámnak igazából olyan komoly hatása a doh ányfogyasztásra nincsen. Ez a nézet ma is él. Vannak, akik ma is úgy gondolják, hogy mindegy, hogy ott van az a dohányreklám az utcán, vagy ott van az a dohányreklám mondjuk, egy Forma1es futam rendezvényén nagy gigantposzterekkel, igazából az nem befoly ásolja az embereket. (21.40) Ezzel a szemlélettel régtől vitatkozom, ugyanis érthetetlen lenne, miért költenek milliárdokat a dohánygyárak a reklámra, ha tényleg semmiféle hatásuk a dohányfogyasztásra nincs. Amikor megalkottuk a nemdohányzók védelméről szó ló törvényt, akkor tudatosan és szándékosan elsősorban a fiatalokra figyeltünk, illetve azokra, akik még nem fogyasztanak dohányt. Tehát az volt a célunk, az elsődleges célunk, hogy a rászokást megelőzni segítsünk. Nos, a reklám, azt gondolom, elsősorban a fiatalokat éri el, és biztos vagyok benne, hogy nem költenének rá milliárdokat, ha nem lenne valami haszon, amit ettől remélnek. Az előbb megszólalt államtitkár úr, és biztosított bennünket arról, hogy a kormánynak nincs olyan szándéka, hogy ezen a lehető ségen keresztül próbáljon bevételt növelni. Természetesen elhiszem és elfogadom ezt a bejelentését. De a kormányok szándékai időnként, tapasztaljuk, tudnak változni. Államtitkár úr, csak a törvény a tiszta beszéd. Következésképpen nekünk az a dolgunk, amik or törvényeket alkotunk vagy törvényeket módosítunk, hogy olyan megfogalmazás legyen leírva, ami nem az ígért szó kategóriájába tartozik, hanem ami számon kérhető, számon kérhetőbb, mint egy kijelentés a kormányzati szándékról, hogy olyan közmondásokat is idézzek, mint hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Nem vonom kétségbe a jó szándékot, de garanciáját szeretném látni a törvényben annak, hogy a Forma1es futamról is belátható időn belül lekerül a dohányreklám. Következésképpen, egyeté rtve azzal a soksok civil szervezettel, amelyek valóban idejekorán sikítottak, és felhívták mindannyiunk figyelmét arra, hogy itt ebben a törvényben valami olyan dolog van elrejtve, és olyan dolog készül, ami ellen szót kell emelni, magam is megpróbálkozt am egy módosító indítvánnyal a 9. §hoz. Ezek szerint legalább három ilyen módosító indítvány biztosan megszületett, és majd megküzdünk egymással, hogy melyik lesz a legjobb. Elfogadom, ha nem az enyém, én egyszerűen csak egy határidőt szerettem volna szab ni a 9. § (4) bekezdéséhez, ami az én olvasatomban is egy indokolatlanul nagy felhatalmazást ad egyetlen miniszter, a gazdasági miniszter kezébe. Hiszen egészen pontosan az itt leírt szöveg, tehát a tiszta beszéd úgy fogalmaz, hogy a gazdasági és közlekedé si miniszter az egészségügyi miniszter véleményének meghallgatásával, nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű esemény vonatkozásában, különös
