Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 6 (233. szám) - Imre Zsolt (Fidesz) - az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszterhez - “Miért az alacsony jövedelmű családokkal fizetteti meg a kormány a hibáinak az árát?” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - IMRE ZSOLT (Fidesz):
3900 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : A kérdésre Göncz Kinga miniszter asszony válaszol. Miniszter asszonyé a szó. DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök, hogy Imre Zsolt képviselő úr nem kérdezte meg, hogy miért hirtelen és végiggondolatlanul vezettük be az új családtámogatási rendszert. Talán meg tudtam győzni arról, hogy egy csomó gondolkodás megelőzte ezt. Viszont szeretnék elmondani egypár dolgot ennek a tám ogatási rendszernek egy olyan részéről, amiről ma még kevesebb szó esett. Ez pedig az, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás - amely a gyermekvédelmi törvény hatálybalépése óta került bevezetésre, és azóta vittük tovább ezt a rendszert - abban az érte lemben volt igazságtalan, hogy nem differenciált, ha valaki a jövedelmi határ alatt volt néhány forinttal, akkor teljes egészében megkapta, de ugyanannyit kapott egy gyerekre akkor is, ha messze az egy főre eső jövedelmi határ alatt, akár a fele volt a csa ládban az egy főre eső jövedelem. (17.00) Viszont, ha valaki a nyugdíjminimum fölött volt az egy főre eső jövedelem szempontjából egy családban, akkor teljes egészében elesett ettől. Amire mindenképpen készültünk volna, hogy ezt differenciáljuk, pontosan a z igazságtalansága miatt. Az tehát, ami most történik, egyfajta differenciálása ennek az ellátásnak olyan módon, hogy ennek a rendszeres gyerekvédelmi támogatásnak a nagy része beépül a családi pótlékba, megkapják a családok automatikusan minden gyerek utá n családi pótlék formájában, és a legalacsonyabb jövedelműek esetében pedig a segélyezésnél átalakítjuk a segélyezési rendszert - még egyszer mondanám , nem koncepció nélkül. Megint ugyanez része volt ennek a bizonyos Szolidprogramnak, a szociálpolitikai támogatási rendszerek átalakítási koncepciójának. Ma Magyarországon a segélyezés úgy néz ki, hogy miközben egy főre eső jövedelmet nézünk, a felnőtteket segélyeztük, nem volt “gyereklába”, tehát nem növekedett a segély attól függően, hogy hány eltartott c saládtag volt. Szeretnénk a mostani családipótlékrendszert kiegészíteni a segélyezésnek a háztartási alapú vagy családi alapú segélyezésre való áttérésével és átalakításával. Ez az egyik tehát, ami kompenzálja ezt, főleg a legalacsonyabb jövedelműek eseté ben. A másik pedig a természetbeni juttatások kérdése, amire talán még sor kerül, és akkor beszélek róla. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Válaszadásra a képviselő urat illeti a szó. IMRE ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm sz épen. Tisztelt Miniszter Asszony! Engedje meg, hogy a válaszára hadd idézzem Farkas Péter szociológus minap megjelent gondolatait. Ha megszavazzák, jövő év január elején lépnek hatályba a kormány által bejelentett új családtámogatási intézkedések. Úgy láto m, a rendelkezések alapvetően a szavazatvásárlás céljait szolgálják. A munkával nem rendelkező, mélyszegénységben élő családok a választásokat megelőző hónapokban megnövelt összegű családi pótlékot kapnának, és mivel pluszforrás nem áll rendelkezésre, ezér t amit a munkajövedelemmel rendelkező családoktól az adókedvezmény megszüntetésével elvesznek, azt a munkával nem rendelkező családoknak adják oda; zárójelben teszem hozzá, hogy az is kevesebb, mint eddig. A rendszer átalakítása egyben a segélyfüggő magata rtást erősíti, hiszen a munkával nem rendelkezők majdnem annyi pénzt kapnak, mint amit munkával kereshetnének. Így a nemzedékek óta szegénységi csapdában élő populációt továbbra is a segélyből élés irányába terelik, megint csak zárójelben: a segélyhatárok változtatását, a gyes és a gyed összegének emelését meg sem kísérelve.
