Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 1 (232. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Mit teljesített 3 év alatt a Medgyessy-Gyurcsány kormány az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, az ifjúságpolitika és a kulturális politika területén” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - TÖRÖK ZSOLT (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - SZALAY FERENC (Fidesz):
3832 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Török Zsolt úr, nagy boldogság való ban, hogy az MSZP ilyen hatással van a gyermekszületés számára, ez tényleg nem semmi. Örülünk egyébként a dolognak, örülünk a dolognak, de ezt azért mégsem kellett volna kisajátítani, azt gondolom. Mert azért ebben az országban van néhány olyan kérdés, ami ben jó lenne, ha egy kicsit máshogy tetszenének vélekedni. De miért is van ilyen vitanap? Azt szeretném elmondani önöknek, hogy nagyon nagy kínban lennénk mi itt az ellenzéki oldalon, ha önök igazából annak tekintenék ezt a vitanapot, amit Burány Sándor ké pviselőtársuk mondott, hogy elmondhatják azt, hogy mi történt a három évben. Kis kiegészítéssel, mondjuk, úgy kezdve, hogy hogyan kezdték önök, milyen ígéreteket tettek le az asztalra, mi volt a kormányprogram, mi volt a választási stratégia. Abban a pilla natban mi itt nem tudnánk miről vitatkozni önökkel, hiszen valószínű, hogy ennek mentén haladva meg is valósítottak volna néhány dolgot. A probléma az, hogy ma nem történt meg ez! Nem teszik le azt, hogy honnan indultak, hova jutottak, és hova szeretnének még egy év alatt jutni. Ebből állandóan vita van. Mátrai Márta elmondta: önök nem hajlandóak, nem képesek arra válaszolni, hogy igazából mi is kellett volna, hogy történjen a három évben. Ha egy ígéretüket teljesítik, azt az ígéretüket, hogy ami jó, azt to vábbviszik, akkor nem lenne miről beszélni, mert akkor mi is mellé állnánk különböző dolgoknak. Nem tették, sőt ellene mentek sok mindennek, ami jól működött az elmúlt időszakban, és azt gondolom, hogy ez így nem jó. Hihetetlen bizonytalanságot gerjesztett ek ezzel az országban. Sok mindenki beszélt sok területről. Bizonytalanságban vannak szülők, gyerekek, családok, önkormányzatok, mindenki. Azért, mert azt látják önöktől, hogy ígéretek ígéretek hátán, megvalósítatlan ígéretek, és még fokozzák egyébként ezz el a száz lépés programmal, még ráfejelnek a dolgokra. Teljesen úgy gondolják, hogy ez az ország mindent elfelejt. Miről szól ez? Azt gondolják, hogy három év alatt elfelejtette az ország azt, hogy önök miről beszéltek három évvel ezelőtt - majd most megis métlik újra. Bizonytalanságot, céltalanságot, kilátástalanságot okoztak az országban. Céltalanságot. Nincsenek közös célok az országban! Az emberek nem tudják azt, hogy merre megy az ország, mi az az egyenes vonal, ami mellé mindenki csatlakozhatna. (TataiTóth András: Pokorni ezt szebben mondta.) Jól indultak egyébként, jól indultak. A jóléti rendszerváltás programját elmondták, és mi is azt mondtuk, hogy ez viszonylag rendben van. Az első száznapos programot még mi is megszavaztuk - utána szanaszét esett az egész. Nem tudják, hogy merre megy a világ, a stratégiák nem működnek. Az én feladatom, és örömmel vállaltam egyébként, hogy az ifjúságpolitikáról beszélek egy kicsit, és az ifjúságpolitika még bizonyítja is ezt a kérdést, egy kicsit jobban megvilágítja . Mesterházy államtitkár úr elmondta, hogy leteszik az asztalra ebben az évben az ifjúsági stratégiát. Három éve tetszenek ezt ígérni. Három év alatt sikerül letenni egy ifjúsági stratégiát az asztalra. Nem biztos, hogy jó. Nézzük meg, hogy az ifjúság, a f iatalság mit érez ebben az országban akkor, amikor a pályakezdők munkanélkülisége növekszik. A tegnapi ifjúsági és sportbizottsági ülésen Török Zsolt úr is ott volt, ugye? Mit mondott a minisztérium? 2003 óta két egész valahány tized százalékról huszonvala hány százalékra nő a pályakezdő munkanélküliek száma. Hol tartunk ebben az országban? A lakáshoz jutás feltételeit igenigen szigorú módon és nagyonnagyon - mondjuk úgy - galád módon elvették az ifjúságtól. Sokkal, de sokkal nehezebben juthatnak hozzá, és sokkal kevesebben a lakáshoz. Mit éreznek? Nem foglalkozik velük az ország. A bérek színvonaláról ne is nagyon beszéljünk. A felsőoktatás átszervezése szintén bizonytalanságot hozott. Nem tudják, mire vállalkoznak azok, akik most egyetemre és főiskolára j elentkeznek; a kábítószerproblémáról nem is beszélve. Ugyancsak Mesterházy úr elmondta, hogy a
