Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - A mezőgazdasági termelők nyugdíj előtti támogatásának bevezetéséhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
3753 lehetőségre, hisz nagyon fontosnak tartottuk, hogy ezt a támogatást a magyar gazdák is megkaphassák. (18.10) Sajnálatosan természetes a magyar politikai életben, hogy a győztes párt saját megítélése szerint egyben a b ölcsek kövének hordozója is. Vannak elemzők, akik szerint kisszerű szerzési vágy miatt fordultak kérésünk ellenére a napjainkban elvetélőben lévő “földért életjáradék” program felé. Akad olyan szakértő, aki a nemzeti vidékfejlesztési terv elfogadtatása kör üli mulatságos és, valljuk be, hazánknak óriási presztízsveszteséget is jelentő nemzetközi csetlésbotlásnak tulajdonítja azt, hogy a korai nyugdíjazás intézményét időben, valamikor az MDF jelzésével egyidejűleg nem akarta bevezetni a kormányzat. A különbs ég a két, idős emberek számára biztosított kifizetési forma között nem túlságosan jelentős, habár a magyar életkilátások figyelembevételével az öt év korkülönbség az igénybevétel kezdési időpontját illetően sem kevés, a belső lényegét tekintve azonban óriá si. A “földért életjáradék” lényege, hogy az állam tulajdonába kerülő földet végtelen bölcsességében annak adja, akit erre alkalmasnak talál. Hazánkban sajnos vélelmezhető, hogy alkalmas emberek általában a klientúra környékén lelhetők fel. Ha birtokkoncen trációról beszélünk, pont ez a folyamat az, ami esetlegesen a birtokkoncentráció irányába mutat, amiről Horváth képviselő úr beszélt. A korai nyugdíjazásnál óriási különbség, hogy elsősorban a családot, illetve a környezetben élőket preferálja, segíti a vi déken maradást, a paraszti tudás átadásának folyamatát, az ágazat szereplőinek akár családi alapon történő fiatalítását. Számunkra ezért fájó az eddig elszalasztott lehetőség, mert a teljesítés forrásait nagyobb részben az Unió viselné, hiszen a programoka t 80:20 százalék arányban finanszírozza az Európai Unió és a magyar költségvetés. Elvesztegetett évek, a magyar gazdák számára elvesztegetett milliárdok. Szokás fölemlegetni, hogy a magyar gazda nem elég versenyképes az uniós versenyben. Nagyon ritkán hall ani azonban azt, hogy mennyire rontja esélyeit az ágazat vezetése és a kormányzat maga. Elég most erről annyi, hogy a hírek szerint cseh, lengyel, szlovák és szlovén versenytársaink már idén igénybe vehetik ezt az intézményesített támogatási formát. Jogosa n merül fel az érintettekben a kérdés, hogy csak e miatt a késés miatt hány olyan milliárdtól esik el a magyar gazdatársadalom, ami a versenytársakhoz befolyik. A képviselői kutatószolgálat rendelkezésünkre bocsátott háttéranyaga szerint 10 ezer igénylővel számolva átlagosan havi 40 ezer forintról van szó, amely mélyen alatta marad akár a környező országokban hasonlóan juttatott összegeknek, az Európai Unió korábbi tagjaihoz képest meg gyalázatosan alacsony. Tehát több mint 5 milliárd forintról van szó, még ilyen kondíciók mellett is. A jelen tervezet dodonai megfogalmazásai sem segítenek tisztán látni. Ez azért sajnálatos, hiszen itt elhangzott, hogy egy európai keretszabályozásról van szó, és maga a keretszabályozás viszonylag tá gabb teret ad az éppen kodifikáló kormányzatnak. Kékkői képviselő úr a kisebbségi vélemény megfogalmazásakor utalt arra, hogy teljesen más megfogalmazást is lehetne használni. Miért probléma? Nézzük! Különösen a mezőgazdasági termelő fogalmi meghatározása homályos. Az őstermelő sokat vitatott fogalmát a Hornkormány vezette be a személyi jövedelemadóról szóló '96. évi törvény módosításával, illetve az ehhez kapcsolódó 228/1996os kormányrendelettel, amely '97. január 1jével lépett hatályba. Őstermelők gyak orlatilag csak ez időpont után szerezhettek tevékenységüket igazoló úgynevezett őstermelői igazolványt, és általában 1997 derekától tudják igazolni a kiváltott okmánnyal, hogy ezt a tevékenységet végzik. Jelen rendelet az igénylést megelőző tíz éve mezőgaz dasági termelő tevékenységet folytató főfoglalkozású őstermelőről beszél. Ha ezt a megfogalmazást tekintjük sarokpontnak, csak 2007 közepe tájától kezdődhetnek őstermelői körben az igénylések, ami a már megszokott idő- és pénzveszteséget jelenti. További n yelvészkedésre ad okot a családi gazdálkodók megnevezése egy “valamint” szócska kíséretében. Ha az uniós direktívát szolgaian átvesszük, és a tíz év működés az ő esetükben is fő
