Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - A légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3733 ellenzék legnagyobb pártja között. Mi ugyanis úgy gondoljuk, hogy ki kell szolgálnunk ezeket a gyorsan n övekvő igényeket, fejlesztésekkel nem követnünk, hanem inkább elébe kell mennünk az eseményeknek, ehhez viszont, jól tudjuk, a költségvetés rendelkezésre álló forrásai nagyon kicsinyek. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Adót emelni nagyon nem szeretnénk. Nos, akkor marad az a lehetőség, hogy magántőkét kell bevonni. Ennek egyik lehetősége - ugye van más is - a PPP, sokat beszéltünk erről már a Házban, de az egyik lehetőség, ami itt megjelenik, a privatizáció. Illetve a privatizáció nem direkt jelenik meg, hiszen nagyon helyesen érzékelte ezt Márton képviselő úr is, Latorcai képviselő úr is, meg mindenki más tudja, hogy a koncessziós törvény hatálya alól való kivonásnak azzal, hogy rögzítjük, melyek azok a vagyonelemek, amelyek az állam tulajdonában maradna k - tehát az irányítástechnika, a biztonsági elemeket jelentő vagyonelemek ezek , és hogy megállapítjuk a repülőtér működési szabályát, ez mind azt a célt szolgálja, hogy optimális módon, biztonságosan a privatizáció végrehajtható legyen, mert véleményünk szerint kifejezetten hátrányos lenne, és a fejlődést fogná vissza, nemzetgazdasági szempontból káros lenne, ha ezt a folyamatot mi megakadályozni kívánnánk. Egyébként az én tudomásom szerint a repülőterek privatizációja az elmúlt 20 esztendő során a világ ban mindenütt erőteljesen előrehaladt, NyugatEurópában a párizsi repülőtér privatizációja épp ebben az évben történik meg, és jószerével Európában már csak a skandináv repülőterek maradnak teljesen állami tulajdonban. Tehát ez nem egy olyanfajta folyamat, ahol mi a szükségünkből és a szegénységünkből erényt próbálván kovácsolni, valami újfajta mozgalmat alapítunk. Nem, ez világtendencia, és nyilvánvalóan ugyanezen okokból még gazdagabb államok sem engedhetik meg maguknak, hogy alapvetően a költségvetésre h agyatkozzanak ezen a nagyon fejlesztés- vagy fejlődésigényes területen. Ennyit mondanék erről a részéről a törvénytervezetnek. Ez érzékelhetően a legnagyobb vitapont, és hallhattuk ellenzéki képviselőtársak felszólalásából, hogy tulajdonképpen a törvény tö bbi része elfogadható lenne szerintük is, esetleg kisebbnagyobb beavatkozást igényelnének, de alapvetően egyetértenek vele, csak ez az a kritikus pont, ahol nem osztják az előterjesztő és ezek szerint nyilvánvalóan a Szabad Demokraták Szövetségének vélemé nyét. Ez egy igazi vita, egy igazi politikai vitatéma, ami köztünk fennáll. De a törvényjavaslat, az előttünk levő törvényjavaslat természetesen nagyon lényeges más pontokat is érint, csakhogy mivel a legtöbb előttem felszólaló ezeket érintette, az ember n ehezebben nyilatkozik meg, hogy ismételje az előzetesen elhangzottakat; de azért a teljesség igénye nélkül csak szlogenszerűen, felsorolásszerűen én is elmondanám azt, hogy a koncesszióból való kivonás, tehát közvetetten a privatizáció kérdéskörén túl még mit is tartalmaz tulajdonképpen ez a törvényjavaslat. Szó volt arról, hogy a NATOtagsággal összefüggő kötelezettségeink végrehajtása teszi szükségessé az ország légterének igénybevételével, valamint a légvédelmi célú készenléti szolgálatot ellátó állami l égi járművek repüléseivel kapcsolatos szabályok összhangjának megteremtését, vagyis a magyar légtér igénybevételét, az állami légi járművek alkalmazását és a légiforgalmi szolgálatok működését érintő rendelkezések újragondolását, amelyek egyrészt a légi kö zlekedés biztonságát szolgálják, másrészt a légvédelmi feladatok végrehajtásában is harmonizálnak az európai uniós szabályokkal. Elhangzott többször, hogy a 250 ezer utas feletti - ugye, nálunk ez egyedül a Ferihegyi repülőtér egyelő re - forgalmat bonyolító nemzetközi kereskedelmi repülőtér igénybevételére vonatkozó díj megállapításának mi lesz a rendje. Tehát ez egy használatbavételi díj, vagy igénybevételi díj. Ettől eltérő a felügyeleti díj bevezetése, amely már régóta aktuális, ha llhattuk Márton Attila képviselőtárstól, vele erről egyébként már régebben többször beszéltünk, hogy mennyire szükséges lenne ennek a felügyeleti díjnak a bevezetése, most íme, előttünk van, örüljünk neki. Való igaz, hogy a szervezet nem áll rendelkezésre még, de valamikor örültünk volna ennek az első lépcsőnek is, hogy a pénz biztosítva lesz, és majd a pénz meghozza magához a szervezetet,
