Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről ... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - PICHLER IMRE (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
3702 Mi az a nagy kép, amit látnunk kellene? Az, hogy a termelőeszközök, a magyar gazdaság termelőeszköze i megvannak, de nem állnak össze. Tehát nincs annyi termelés, mint amennyire a magyar gazdaság képes. Nem történik annyi termelés, amennyi történhetne, amire képesek vagyunk. Ha az egyszerű, klasszikus közgazdaságtan vagy bármilyen közgazdaságtan fogalmair a gondolunk, a termelőeszközök, a föld és a természet egyik oldalon, a munka, az emberi hozzájárulás, a tőke, az eszközök és valamiféle más vállalkozási készség a másik oldalon. Ha így gondolkodunk, ez is jó elindulás. Oda segít bennünket, hogy kimondjuk, tisztelt Országgyűlés, tisztelt Magyarország, ezek a termelőeszközök nem állnak össze. Valamiképpen az elmúlt évszázad ebben nem volt hasznos, nem segített, különösen az elmúlt évszázad második fele, s ebből mintha nem nőttünk volna ki, vagy nehezünkre esi k kinőni. Az általánosítás után mondhatok egykét példát. Épp arról a vidékről, amelyiket tetszettek többször is idézni, és amelyet magam is jól ismerek, SzatmárBereg, az ország északkeleti része, a legnagyobb munkanélküliségi rátát jelentik. Elmegyünk a falvakba, a tanyákra, és látjuk. Ugyanakkor ezer meg tízezer hektárnyi földterület nincs megmunkálva. Mi terem rajta? Bukfenc, gaz, és olyasvalami, ami aztán betegségeket, allergiát okoz. A föld is megvan, az ember is megvan? Az ember tízezer esztendőkön á t úgy élt meg, úgy létezett az emberiség, hogy a földet megművelte. Aztán valahogy eljutottunk odáig a társadalmi organizációk során a XIX. és XX. században, hogy más a helyzet, nagyüzem, technológia, és ma ott van a föld, és ott van az ember, de az ember azt mondja, mit is hallottunk, képviselő úr, valaki jelentette itt nekünk ma, hogy valamelyik faluban 380 ember él, és abból 11 a foglalkoztatott, a többi él munkanélkülitámogatásokból vagy valahogyan. Én úgy röstellem magam, tisztelt Országgyűlés, hölgye im és uraim! Én magam közgazdász vagyok, és mondhatom, hogy röstelljük magunkat mindnyájan, törvényhozók, hogy ez lehetséges. Ilyen ország ez, így állnak össze a dolgok. Ugyanis továbbmegyek, engedtessék meg, hogy merész legyek, továbbmenjek, és azt mondja m, azért kell itt olyan törvényekről tárgyalnunk, amikről tárgyalunk, a foglalkoztatás elősegítéséről, mert nem állnak össze a dolgok, nem állnak össze a termelőeszközök. Abban a faluban, tisztelt Országgyűlés, szívesen vállalkoznék rá, alakítsunk néhány m unkacsoportot, és menjünk el négyenöten képviselők tíz olyan faluba, ahol hasonló jelenség van, amit most idéztem, hogy 300400 lakos, amiből csak 11 embernek van keresőfoglalkozása. És akkor nézzük meg, próbáljuk a történelmi vagy az anyakönyvi adatokból , a temetőkből, a statisztikákból megtudni, hogyan élt az a falu 300 évvel ezelőtt, de inkább 150 évvel ezelőtt, amikor már a feudális nyomorúság nem szorította le, de még a XX. századbeli bürokrácia és újabb feudalizmus sem bénította, térítette tévútra. ( 14.00) (Dr. Kis Zoltánt a jegyzői székben Podolák György váltja fel.) Szóval, ami létezik, lehetséges, ami létezett 150 évvel ezelőtt abban a faluban, hogy emberek megéltek, és a tehén megtermelte a tejet, és a tyúkok megtojták a tojást, és volt annyi gyüm ölcs, és nem kellett elmenni a városba valahová, hogy megvegyék a zöldséget, hanem megtermelte persze otthon - szóval, hogy is van ez? A nagy kép, a makrokép és a mikrokép, hogy mi van a faluban, ezeket jó volna időnként a törvényhozóknak ha egy pillanatra is megvillantanánk, és odatenni az asztalára azoknak, akiknek a cselekvés a feladatuk, a tudományos intézetek, az egyetemek, de elsősorban persze a kormányzat, amelyik aztán ezt igazgatja, mozgatja, s mi, törvényhozók olyan törvényeket alkotnánk, amelyek olyan jelzéseket adnak a kormánynak, hogy tessék már odafigyelni, hogy összeállnak ezek a termelési eszközök. Ugyanis hogy miért nem állnak össze, az persze egy hosszú litánia lenne. Ha összefoglalhatom egy fél percben, a XX. század végére, a XXI. század e lejére persze megöröklöttük a múlt évszázadnak azt a nagy kísérletét, amiben az volt a fétis, hogy minél nagyobb, annál jobb. Nagy gyár, nagy bank, nagy kormány, nagyüzemi mezőgazdaság, és az emberek ebben a nagyüzemi mezőgazdaságban megtanulták, hogy alka lmazottnak kell lenni. A menedzserek is
