Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről ... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. RÁKOS TIBOR (Fidesz):
3681 egyetlenegy mondatot sem, ami támogatható lett volna ebben a törvényjavaslatban, egyébként nem is erről beszélt, hanem a gazdaságpolitika és nem tudom, minek az összefüggéseiről . Képviselő úrtól szeretném megkérdezni, hogy akkor is találkozotte magyarországi vállalkozókkal, amikor kétszer jelentősen megemelték a minimálbért oly módon, ahogy történt. Mert akkor szeretnék választ kapni arra, hogy az akkor önnel találkozó vállalkoz ók mit mondtak a versenyképességről és arról, hogy milyen terheik vannak. Azt is szeretném elmondani, kár, hogy nem volt itt a napirend előtti hozzászólásoknál, mert akkor meg arról beszélt a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, hogy nem kéne nagyon emlegetni a környező országokat pozitív példaként munkanélküliségben sem, mert Szlovákiában 18 százalékos a munkanélküliség, Lengyelországban 9 százalék körül van. Lehet hasonlítani a magyar 7,2höz, ami valóban nőtt az elmúlt időszakban néhány tizeddel. Ezt is össze lehet hasonlítani azokkal a közgazdasági összefüggésekkel, amikről ön beszélt. Szeretném elmondani, hogy közel 60 milliárd forintot fordított a kormány az elmúlt évben a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatására. Valahol re ndet kell csinálni ebben a rendszerben, mert az sem járja ám, hogy oda nem jut el a pénz, ahol rászorulnak. Azt nem vitatom, hogy akkor az a döntés nagyon sokakat hátrányosan érintett, reméljük, hogy ezt az idén korrigálni tudjuk. Összességében pedig: nagy on sajnálom, képviselő úr, akit egy nagyon higgadt, nagyon korrekt és mérlegelő képviselőnek tartottam eddig megnyilatkozásaiból, hogy ebből a négy elemből álló törvénycsomagból ön egyetlen mondatot nem tartott támogathatónak. Nem dolga természetesen ellen zékből, de azért szeretném elmondani, hogy ez a négy elemből álló törvénycsomag pontosan arról a célról szól, amelyet egyébként szándékaink szerint, remélem, szeretnénk valamennyien ebben az országban: a jobb foglalkoztatási helyzetről. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kétperces felszólalásra megadom a szót Rákos Tibor képviselő úrnak, a Fideszből. DR. RÁKOS TIBOR (Fidesz) : Köszönöm, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bár nem tisztem, de azt gondolom, képviselő urat nem kell meg védenem, mégis néhány szót szólnék, hiszen nagyon helyesen egy olyan összefüggési rendszerben próbálta az egész törvényjavaslatot átvizsgálni, amiről nehogy azt higgyük már, hogy azért, mert valaki kitalálta a száz lépés kormányprogramját, és néha lehet ci kcakkban is lépegetni, attól még haladhatunk előre, de nem biztos, hogy nem célszerű nyílegyenesen a célra törni. Azt gondolom, hogy amit Ékes úr itt elmondott, nagyon is világos, koherens, összefoglaló keretben próbálta megnézni ennek a törvényjavaslatnak a működési rendjét. Hiszen nem ettől fog valóban változni, hogy a cégért átfestjük, és azt mondjuk - bár nekem a szívemhez közelebb álló, és elegánsabbnak tartom azt a megfogalmazást , hogy álláskeresést és aktív keresést próbálunk elképzelni. De ha ez v alóban csak egy cégérátfestés, nem pedig egy stratégiaváltás, azaz gondolkodásváltás is… - és itt értek egyet a képviselő úr azon észrevételével, hogy igenis kell stratégiai gondolkodásmódot váltani, mert ha nem tesszük meg, akkor az lesz, amit itt ön is n agyon becsületesen elismert, hogy foglalkoztatási problémák vannak. Tehát egy felelősen gondolkodó kormányfő, és azt gondolom, hogy Gyurcsány úr ilyen kormányfő, nem véletlenül kezdte ezekkel a feladatokkal. Hiszen érzi, hogy itt kell valamit produkálni, i tt kell valamit tenni, mert itt szorít a cipő. Másrészről kénytelen vagyok azért Földesi úr észrevételeihez is egykét szót hozzátenni, pontosan a gazdasági összefüggések figyelembevételével. Ugye, azért nem gondoljuk komolyan azt, hogy, mondjuk, a Kínába települő cégek és az ott olcsó munkaerőt találó cégek a mi 50 ezer forintos minimálbérünktől ijedtek meg. Ne gondoljuk már ezt, hiszen akkor nagyon helytelen irányba mennénk el.
