Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről ... - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - ÉKES JÓZSEF (független):
3679 A munkanélkülinek egy a fontos, hogy munkahelyet találjon magána k, fizetést kapjon érte, és a családját megfelelő, normális körülmények között tudja eltartani. Ez a legfontosabb a munkanélkülinek. Nézzük a másik trendet, ez a mai Népszabadságban van, és úgy szól, hogy: állástrend. Az egyik cégnél, ahol tömegesen külden ek el embereket, mire hivatkozik a menedzsment? Piacszűkülés, külföldi konkurencia és az adóterhek miatt. Tisztelt Képviselőtársaim! Számtalanszor elmondtuk a magyar parlamentben, nézzük meg a környező országokban a munkanélküliségi rátát - csökkenő tenden ciát mutat. Ott ugyan később kezdődtek ezek a hullámzások, de csökkenő tendenciát mutat. Miért? Mert rádöbbentek arra, hogy az adók és a járulékok csökkentésével, az áfák európai normákhoz való igazításával versenyképességet lehet kialakítani. Hogy jelenik meg a konkurencia? A konkurencia úgy jelenik meg, hogy ha másutt, máshol sokkal kedvezőbb adó- és járulékkörnyezetben tudnak az ottani vállalkozások működni, ez hozza magát a konkurenciát. (Csabai Lászlóné felé:) A képviselő asszony csóválja a fejét, de s ajnos ez így van. Nézzük meg a magyar hazai kis- és középvállalkozások terheit: ma Európában a legmagasabb adó- és járulékterhekkel bírnak. Ez szűkíti a mozgásterüket, szűkíti a beruházási kedvüket, és szűkíti a foglalkoztatást, mert ez a trend. Azért növe kszik maga a munkanélküliség, mert a hazai kis- és középvállalkozásoknak a munkafelvevő képessége csökken. Miért csökken? Ezt kellene megvizsgálni. És sajnos ma Magyarországon a legnagyobb probléma ott van, hogy a hazai kis- és középvállalkozások terhei na gymértékben eltérnek az Európai Unióban más tagországok megszokott terheitől. Nézzük a helyi kérdéseket! Nemcsak az állami adóterhek növekedése miatt, hanem ma már az önkormányzatok normatív és egyéb más támogatásaiból adódóan tulajdonképpen a helyi helyha tóságok is rákényszerülnek arra, hogy további adóterheket rójanak ki a vállalkozásokra. És ezáltal tulajdonképpen beszűkül egy kör, és ez a kör motiválja a vállalkozókat arra, hogy a jelenlegi terhek mellett a fejlesztéseiket csökkentsék, a túlélésre rende zkedjenek be. Itt jön be a száz lépés kérdésköre. Egy ilyen új típusú padláslesöprésnek tűnik ez az egész, hiszen ma azt mondjuk, hogy meg kell gátolni a feketemunkát. Felteszem önöknek a kérdést: ma a hazai kis- és középvállalkozások döntő többsége hol ta rt? A körbetartozás időszakát élik át. Egyrészt államilag egy tartozási spirál elindítása, másrészt pedig egymás között is körbetartozás alakul ki, tehát saját maguk nem tudnak kikeveredni abból a jelenlegi aggasztó, tragikus helyzetből, amivel a saját lét biztonságukat tudnák megteremteni. Ma ezekkel az apró kis lépésekkel tulajdonképpen egyfajta félelmet is keltünk a vállalkozókban. Ha megfelelő lépésekkel az adók és járulékok csökkentése Magyarországon bekövetkezne… - mint ahogy az evakörben ezt már több alkalommal elmondtam, pozitív eredményt hozott. Sőt mi több, az evakörbe tartozóknál beállt egy fizetési morál, egy tisztességes adózási morál is. Miért feltételezzük a magyar vállalkozókról azt, hogy tisztességtelenek? A magyar vállalkozók is szeretnének ugyanolyan tisztességesek lenni, mint NyugatEurópa bármely más vállalkozója, de ha a terheik ilyen magasak, akkor teljesen logikus, hogy mindenki megpróbálja a kiskaput megkeresni, a törvény adta kiskaput megkeresni. Ezért kellene a kormánynak elsődlegese n azon elgondolkodnia, hogy nem átkeresztelni kell bizonyos neveket, adott esetben a munkanélküliség területén, hanem olyan légkört, olyan gazdasági légkört kell teremteni, amelyik a versenyképességet tudja maga után vonni, ezáltal biztos, hogy a munkahely teremtés újból visszaáll abba a rendbe, abba az irányba, amely ’992002ig tulajdonképpen jellemezte a magyar munkaerőpiac kérdését. Amikor Ajkán 11 ezer ember elveszítette a munkahelyét, akkor nem azon gondolkodtunk, hogy mennyi és hányféle adót vessünk k i a vállalkozókra, hanem azon gondolkodtunk, hogy hány vállalkozót tudunk Ajkára hozni. És sikerült olyan vállalkozásokat Ajkára csábítani, amelyek több
