Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - SZABÓ VILMOS, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
3645 teh eti az Uniót, döntésképessé teheti az Európai Uniót, és ezáltal hozzájárulhat ahhoz, hogy ennek a kontinensnek a globális versenyképességét sikerüljön megteremteni a TávolKelettel, illetőleg Amerikában szemben. Fájó magyar veszteség lenne az alkotmány elb ukása esetén a kisebbségi jogok érvényesítésének meghiúsulása, hiszen nagyon komoly eredmény volt, hogy a kisebbségvédelemre vonatkozó passzus bekerült az alkotmányba. És én idesorolnám azt is, hogy egy intézményes párbeszéd lehetőségét alakította ki az eg yházakkal, még akkor is, ha a keresztyénségre történő közvetlen utalás nem szerepel az alkotmányban. Ezek fájó magyar veszteségek lennének az alkotmány elbukása miatt. Ugyanakkor meggyőződésem szerint nem tehetünk mást, mint hogy nem adjuk fel az alkotmány t. Nem lehet olyan B- és Cverziókban gondolkodni, amelyek az alkotmány feladásához vezetnének. A rövid távú továbblépést pedig abban látom, hogy tudatosítanunk kell, hogy a nizzai szerződés alapján megvan az Európai Unió működőképessége; rövid távon nagyo n sürgető feladat, hogy sikerüljön megalkotni a 20072013as költségvetést, illetőleg, hogy a bővítés területén sem szabad megtorpanni, hiszen Horvátország irányában éppen a minap jelezte Carla del Ponte asszony, miszerint nem látja további akadályát annak , hogy megkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások Horvátországgal. Amire viszont mindenféleképpen törekednünk kell, hogy minél szélesebb pártpolitikai egyetértést sikerüljön kimunkálni az európai uniós ügyekben. Nagyon fontos az, hogy a politikai osztályban meglegyen az az egyetértés, hogy ne hárítsa át az Európai Unióra azokat a problémákat, amelyekre egyébként saját magának kell a megoldást megtalálnia. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, fr akcióvezetőhelyettes úr. A kormány nevében Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára kért szót. Parancsoljon! Öné a szó, államtitkár úr. SZABÓ VILMOS , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Úr! Azzal kell kezdenem, hogy az elmúlt időszakban többször volt módom önnel a külügyi bizottságban és máshol vitatkozni. Ezeken sajnálatosan azt kellett megállapítanom, hogy szinte semmilyen kérdésben nem értünk egyet. Az ön mostani megszólalása örömteli, mert bár ön a miniszterelnök úr tegnapi értékelésével több pontot vitatkozott, mégis azt gondolom, hogy megszólalásának számos olyan pontja van, amelyben közel állnak az álláspontjaink. Sőt, azt is mondhatnám, hogy akár biztatónak is tekinthetem az ön ért ékelését. Nyilvánvalónak tartom, hogy ön az európai alkotmányról szóló franciaországi népszavazás olyan részeit, olyan elemeit emelte ki, a belpolitikai részét, amelyre a miniszterelnök úr oly mértékben tegnap nem térhetett ki. (9.30) Azonban mégis úgy gon dolom, az a megállapítása, hogy a pártpolitika maga alá temeti, illetve temetheti az európai ügyet, nagyon fontos jelzés és nagyon fontos megállapítás. Az tehát a feladatunk, hogy Magyarországon ez a pártpolitika konkrétan, ránk vonatkozóan ne temesse maga alá az európai ügyet. Valóban nagyon fontos, hogy találjuk meg azokat a közös pontokat, amelyek a nemzeti érdekeinknek megfelelnek, és amelyek a nemzeti érdekeink érvényesítését a továbbiakban lehetővé teszik. Ezek között ön első helyen említette a kisebb ségi kérdést. Én magam is ezt teszem, és itt is közelít az álláspontunk, hiszen közös magyar politikai siker volt az, hogy az Európai Unió alkotmányába a kisebbségvédelemmel foglalkozó tétel, tézis bekerült. Úgy gondolom, hogy közös kell hogy legyen az elk övetkezendő időszakban is az a törekvés, hogy ezt megtartsuk és fenntartsuk. Ön említette a nizzai szerződést. Szerintem se adjuk fel, én is azt gondolom, hogy ne adjuk fel, és fontos, hogy a nizzai szerződés alapján mindaddig, amíg más megoldást nem talál unk, működjön az Európai Unió.