Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 25 (229. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlé... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3481 kérdés az, hogy mikor kell a magyar államnak a m egfelelő eszközökkel, tolmáccsal, fordítóval helytállni, hogy a magyarul nem tudó ugyanazokról tudjon, mint a magyarul tudó. A beszámoló érdekes módon tárgyalja a szociális biztonsághoz fűződő érdekek sérelmeit, holott az előbb elmondottak alapján ez talán nem is tartozik hatáskörébe. A szociális problémák elvileg nem etnikumhoz tartozó kérdések, a hátrányos helyzet nyilván itt anyagi okokra vezethető vissza. A beszámoló is érzi ezt az ellentmondásos helyzetet, mert a fejezet, illetve a pont címe, amely ezt a kérdést taglalja: “Szociális problémák, hátrányos helyzet etnikai köntösben.” A leírt anyagból egyértelműen kiderül, hogy itt a roma kérdés szemszögéből kell vizsgálni ezt az ügyet, hiszen ők a legérintettebbek. Társadalmi súlyánál fogva jóval túlterjes zkedik a biztos úr kompetenciáján ez a jelenség. A jelentésben tárgyalt valamennyi kérdésben az önkormányzati rendszertől kezdve a szociális problémákon át az oktatásban, adatvédelemben, foglalkoztatási diszkriminációban markánsan jelenik meg az ügyek nagy többségét adó roma kisebbség. Kiemelten kell foglalkozni a kisebbség legitimációját megalapozó önkormányzati rendszerrel és az ezen testület megválasztásával. A beszámoló és az ombudsman úr udvariasan nem mondja ki, de tény az, hogy a jelenlegi kisebbségi önkormányzati rendszer szabályozása teljesen alkalmatlan arra, hogy abból az önkormányzatiság alapelvét levezessük. A kisebbségi önkormányzat hatalom, hatáskör nélküli szervezet, és meg nem fogalmazott működési elvei miatt a semmiben lebeg, a területi vag y az országos önkormányzati szervekkel szinte semmiféle hivatalos kapcsolódása nincs. Nem csoda, hogy választásuk maga a csőd. Az 1997. évi C. törvény kaotikus rendelkezései és a választás abszurd lebonyolítása magától értetődően termelte ki a visszaélések et, az etnobizniszt, amit a beszámoló szintén leír. Amennyiben a jogalkotás, illetve mi, az Országgyűlés komolyan gondoljuk a kisebbségi önkormányzást, akkor ennek a kialakítását és a választási rendszerét szinte a nulláról kell kezdeni. Az alapkérdéseket érintve az anyag beszámol az oktatásban a szociális téren jelentkező etnikai, foglalkoztatási, hatósági, illetve közigazgatásban megjelenő szegregációról, amely döntő részben a roma származású etnikumról szól, utalva annak a kérdésnek a megoldatlanságára. De természetes, hogy erről nem a hivatal és nem a kisebbségi jogok biztosa tehet. A beszámoló rövid értékelésén túl, amelyet elismeréssel kell hogy illessünk, meg kell említenünk egy olyan kormányszervet, amelyet meglehetős nagy gyorsasággal és szerintünk előkészületlenül hoztak létre, tevékenységségéről talán csak most kezdünk valamit tudni, ez az eredetileg Esélyegyenlőségi Minisztérium nevet viselő intézmény. Első minisztere ma uniós képviselő, a jogi bizottság alelnöke, működéséről sajnos nem sokat tudu nk; működése idején, minisztersége idején sem alkotott olyat, ami említésre méltó vagy érdemes lenne. Felvetődik a kérdés, hogy ez a hivatal mire költi az adófizetők pénzét, és felvetődik az a kérdés, hogy ezen minisztérium munkáját nem lennee érdemes az Országgyűlésnek egyszer megvizsgálni, hiszen úgy érezzük, hogy messze nem váltotta be azt a reményt, amelyet a megalakításakor vallottak, illetve gondoltak, hogy be fog következni. Az, hogy romaügyben - hiszen alapvetően kitér erre az anyag, és én is említ ettem, kisebbségi ügyek alatt, nemzetiségi ügyek alatt zömében romaproblémákat értünk - milyen társadalmi tudati problémákkal kell szembenéznünk, ehhez elég, ha az elmúlt kéthárom hét eseményeire visszatekintünk, a Moszkva téri ügy társadalmi vetületére, megítélésére, a politikai viharra, amely körülötte kialakult. Elég csak erre utalnunk, elég belehallgatni betelefonálós rádiós műsorokba, és az embert kirázza a hideg, olyan gondolatokkal találja szembe magát. Óriási a zűrzavar ezen a téren, és azért lássu k be, hogy ez nem véletlenül van így, ez mulasztások, hiányosságok és hibák következménye, és ezeket a hibákat maga az Országgyűlés követte el. Alapvető hibának gondolom, hogy 15 esztendeje pártpolitikai alapon próbáljuk meg a romakérdést, a felzárkóztatás t megoldani. Ez eleve kudarcra ítéltetett vállalkozás. Ha van olyan hatalmas feladat a Magyar Országgyűlés előtt, amelyet meg kell oldani, a lakosság közel 8 százalékát kitevő roma népesség felzárkóztatása ilyennek nevezhető, hiszen ha a jövőbe nézünk és
