Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 25 (229. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlé... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3479 mai napig megoldatlan. A 365 fő telep i lakosból a cigány kisebbségi önkormányzat felmérése szerint 153 fő kiskorú. A telepen élők között egyébként a 18 éven aluliak aránya 57 százalék.” Hogy lehet ilyen viszonyokba sikeresen, eredményesen beavatkozni a jobbítás reményével? Nagyon fontos szere pet játszana a szegények gondozásában a szegény családokba születő gyermekek gondozása szempontjából a védőnő. Ez a jelentés megállapítja, hogy Ózd térségében tíz éve védőnőhiány van; 2000 és 2002 között a város 18 védőnői körzetében 6 védőnő dolgozott. Eg yszerűen annyira a legalján vagyunk annak, amit életnek lehet nevezni, és nem normális életnek, hogy az fojtogató. (15.30) Ugyancsak a jelentés idézi a tiszti főorvos asszony véleményét, amelyet megküldött Ózd város jegyzőjének, és a következőkben sorolja a hiányosságokat: “A csoportosan elhelyezett vécék használhatatlanok, fekáliával telítettek, bűzösek, takarítatlanok, világításuk, szellőzésük nincs, nem zárhatók, a megközelítésükhöz szükséges szilárd burkolat hiányzik. Ivóvizet már csak egy közkifolyó bi ztosít.” Gondoljanak bele, képviselőtársaim: 365 ember életterében egy közkifolyó! “A lakások közötti közterületen derékig érő gyomnövény található. Az önkormányzati bérlakások állaga tovább rosszabbodott. A tetőszerkezet mindenhol elavult, korhadt, az ere szcsatornák rosszak, a cserepek hiányosak, emiatt beáznak a lakások. A nyílászárók elavultak, az ablakok üvegezése hiányos, a bejárati ajtók megrongálódtak, a bejárati lépcsők hiányosak. A lakók a szemétmentesítés után is észlelik a rágcsálók jelenlétét.” Nem olvasom ezt tovább, de egyszerűen nem tudtam ellenállni annak a kísértésnek, hogy ha már ez a téma terítéken van, akkor mindezt ne próbáljam meg nagyobb nyilvánosság elé hozni, és ilyen módon érzékelhetővé tenni a probléma súlyosságát. Amikor azon gond olkozunk, hogyan is lehetne ebből a helyzetből kitörni, ahol tehát nincs esélyegyenlőség az életnek semmilyen szegletében - se foglalkoztatásban, se egészségi állapotban, egészségügyi ellátásban, se lakhatásban, sehogyan , akkor mindig oda lyukadunk ki, h ogy az oktatás az a sarokpont, ahol meg kellene fogni a problémát, az oktatás segítségével kihúzni azokat a gyerekeket, akik ennyire ellehetetlenült körülmények közé születtek. Kérdés: a mai magyar iskolarendszer alkalmase arra, hogy segítsen bármilyen ér telemben kijönni ebből a csapdából? Attól tartok, hogy nem. Amikor ezt kimondom, akkor ugyanolyan szkeptikus vagyok, mint az ombudsman úr. Kérdés: tude segíteni az integrált oktatás, amit természetesen célul kitűztünk, de amellyel kapcsolatban azt tapaszt aljuk, hogy nem működik? Néhány éve az oktatási miniszter kitalálta, hogy kisegítő plusznormatíva formájában próbálja ösztönözni a hátrányos helyzetűek oktatását - és nem úgy hasznosul, ahogyan elvileg célul ki lett tűzve, hanem ellenkezőleg! Az a tendenci a, amelyre a bizottsági beszámolómban az imént már utaltam, miszerint nagyon sokan a magántanulóvá nyilvánítás útjára lépnek, ez megkönnyebbülés az iskoláknak, sőt egyenesen az iskolák ösztönzik, hogy megszabaduljanak azoktól a gyerekektől - zömmel roma gy erekektől , akik nehezen kezelhetők számukra. Következésképp ez a dilemma, hogy integráció vagy szegregáció, az én szememben úgy tűnik, mintha eldőlni látszana, anélkül, hogy jó irányban bármilyen jel mutatkozna. Egyébként a szegregációval kapcsolatban va n már jó példa, ezt kénytelen vagyok itt szóba hozni - mert számomra egy nagyon fontos történet, amikor a tennivalókról gondolkodunk , létezik roma középiskola, amelyik nagyon jól működik. A Gandhi Gimnáziumra gondolok, amelynek az elindításakor nagyon ho sszú viták zajlottak, hogy szabade a roma gyerekeket elkülöníteni, ez az integrációs gondolat ellen hat, ellentmond annak, de néhányan megcsinálták, és nagyon jól működik. Ma már nem vagyok benne biztos, hogy a roma gyerekeken nem az segítenee, ha valóba n odafigyelve a pedagógusképzésre - ahogyan a biztos úr szintén felhívja a figyelmünket az ezzel kapcsolatos mulasztásokra, mert nincsenek igazán jól, speciálisan felkészített pedagógusok, akik a speciális nevelési igényű tanulók oktatásában eredményesek l ehetnének , tényleg abba fektetnénk energiát, hogy kicsi kortól kezdve kapjanak olyan élményt, olyan segítséget a tanuláshoz, amelyből
